Új kiskutya a családban
Tavasszal, nyár elején sok kiskutya kerül új családba. Mint leendő gazdi, már alig várjuk a pillanatot, hogy megoszthassuk otthonunkat új barátunkkal. Ilyenkor hajlamosak vagyunk mindenről megfeledkezve, kiskutyánkat „tejben-vajban” füröszteni. Mindent megengedünk az aranyos kis szőrgombócnak, nem számolva azzal, hogy ez bizony a továbbiakban komoly következményekkel járhat.
Nézzünk néhány olyan alapvető dolgot, melyeket függetlenül kutyánk fajtájától, és attól, hogy „csak házi kedvencként” szeretnénk tartani, vagy komolyabb céljaink vannak vele, mindenképpen érdemes betartanunk, hogy a későbbiekben megkönnyítsük mind a saját, mind pedig kutyánk életét.
A korai „képzés” tulajdonképpen nem más, mint egy pozitív iránymutatás, bátorítás kedvencünk számára, amit néhány alapfeladattal és némi szocializációval egészítünk ki. Pozitív megerősítésekkel, jutalomfalatokkal tanítgatjuk kiskutyánkat, szoktatjuk hozzá azokhoz a helyekhez és helyzetekhez, melyekkel a későbbiekben találkozni fog.
Szocializáció, ismerkedés az új környezettel
Különböző viselkedési kutatások már bizonyították a korai szocializáció jelentőségét és fontosságát. Ideális esetben ez a kiskutya 6-8 hetes kora körül már megkezdődik, ilyenkor kezdenek ugyanis a kölykök egyre inkább függetlenedni anyjuktól. Mivel felelős tenyésztőtől legkorábban 8 hetes korában hozhatjuk el kiskutyánkat, kiemelkedően fontos, hogy megbízható helyről vásároljunk. Olyan tenyésztőt preferáljunk, aki odafigyel a kölykök megfelelő szocializációjára, kellő időt és energiát fordít arra, hogy foglalkozzon az alom minden egyes kiskutyájával. A korai szocializáció hatására a kiskutyák kiegyensúlyozottabbá válnak, később könnyebben alkalmazkodnak a változó körülményekhez, ennek pedig számtalan előnyét élvezhetjük majd.
Amikor kiskutyánk először átlépi új otthona küszöbét, fontos, hogy pozitív tapasztalatokat szerezzen. Szenteljünk neki sok időt, figyelmet és szeretetet. Praktikus, ha szabadságunk egy részét erre az időszakra időzítjük, hogy ne kelljen mindjárt magára hagynunk az ismeretlenben. Anyjától, testvéreitől, a megszokott helytől, hangoktól való elszakadás amúgy is nehéz számára, ráadásul az új környezetbe való beilleszkedés rengeteg kihívással jár.
Távolról figyelve, hagyjuk, hogy felfedezze új otthonát („kutyamagasságban” már mindent elraktunk, ami veszélyt jelenthet), de azonnal avatkozzunk közbe, ha valami olyat tesz, amit a későbbiekben nem szeretnénk megengedni neki. A tettenérés kulcsfontosságú, mivel ha a nem kívánatos cselekedet láttán azonnal megdorgáljuk, összeköti a két dolgot, és ezekből az esetekből tanul.
Kezdjük el nevén szólítani, jutalmazzuk, ha ránk figyel. Nem kell hozzá sok idő, és meg fogjuk látni, hogy máris hallgat a nevére.
Mutassuk meg neki, hol lesz a helye a házon belül. Ez lesz az ő kis kuckója, ahol háborítatlanul pihenhet, itt tudjuk elhelyezni, amikor nem tudunk foglalkozni vele.
fotó: omaha.com
Jó dolog például, ha összecsukható kutyaketrecet vagy szállító boxot jelölünk ki erre a célra. Ha fokozatosan, jutalomfalatokkal, játékkal szoktatjuk ide kiskutyánkat, hamar megszereti az új vackát, és egyáltalán nem fogja bezárva érezni magát, vagy büntetésként megélni, ha rácsukjuk az ajtót. A kertben tartott kutyáknál ugyanezt a célt szolgálja a kennel, ahová szintén fokozatosan szoktassuk be a kutyust. Ezzel nem csak a magunk dolgát könnyítjük meg, kiskutyánk is hamar megtanulja, hogy ha a helyére kell mennie, akkor pihenés következik. Arról nem is beszélve, hogy a későbbekben ennek mennyi hasznos hozadéka lesz.
A tágabb családdal és az új emberekkel való megismerkedést halasszuk picit későbbre, amikor már megszokta, megismerte új környezetét. Az egyszerre őt körülvevő emberek sokasága, és a felé nyúló simogató kezek megijeszthetik, tartsuk be tehát a fokozatosság elvét.
A legalapvetőbb parancsszavakat is elkezdhetjük sok jutalomfalattal tanítani kiskutyánknak. Ilyen például a behívás, az ül, vagy a helyedre parancs. Az egyes alapvető parancsok tanításának módjáról nagyon sok könyv megjelent már, érdemes utána olvasni, mielőtt hozzákezdünk.
A nyakörvvel és a pórázzal való ismerkedésre is szánjunk időt, mielőtt sétálni indulnánk. Ne sürgessük, engedjük, hogy a saját tempójában megismerkedhessen ezekkel az új dolgokkal. Amikor már megszokta a nyakörv és a póráz „érzését”, indulhat a séta, hogy kiskutyánkat megismertessük tágabb környezetével. Sétálni csak pórázon vigyük, és már most kezdjük el következetesen megtanítani a laza pórázon való közlekedésre.
fotó: dogtrainingbasic.com
Figyeljünk arra, hogy csak barátságos, jól szocializált kutyákkal találkozzon, mert egy rossz élmény az egész életére kihathat.
Fontos az is, hogy ha azt látjuk, kiskutyánk megijedt valamitől, próbáljuk egy kis játékkal elterelni a figyelmét. Egy–egy hangosabb zaj, vagy a mennydörgés könnyen megijesztheti. Ha azt érzékeli, hogy a gazdi nyugodt, ő is biztonságban fogja magát érezni, hiszen nincs ok az aggodalomra. Ha viszont „pánikszerűen” nyugtatgatni kezdjük, csak tovább fokozzuk aggodalmát, hiszen akaratlanul is azt közvetítjük felé, hogy félelme bizony jogos.
Néhány alapvető tanács
A „kennel tréning” hasznosságát már említettük. Emiatt ne érezzük magunkat kellemetlenül, a kennelben (akár benti, akár kinti) való tartózkodás nem büntetést, hanem biztonságot jelent kiskutyánk számára azokra az időszakokra, amikor nem tudunk rá figyelni. Ahelyett, hogy folyamatosan rászólunk, és fegyelmezni próbáljuk, inkább zárjuk be erre az időre a helyére. Ő egy jót pihen, mi pedig nyugodtan végezhetjük a dolgunkat, aztán jöhet a közös játék, vagy a séta.
A szállító box egyébként is jól jön az autós utazásokhoz. Ebben a kutya is biztonságosan utazhat, és a gazdi is biztonságosan vezethet, nem kell állandóan a kocsiban izgő- mozgó-mászó kölyökre figyelnie. Az autós utazáshoz is érdemes fokozatosan szoktatni kiskutyánkat, mindig pozitív élményt hagyva benne. Ha rendszeresen csak az állatorvosig autókázunk, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a kölyök hamar megutálja az autós túrákat, és nem lesz kedve beszállni. Az autózás előtt 1-2 órával már ne adjunk enni és inni a kutyának, ezzel általában elkerülhetjük a főleg kölyökkorban jellemző hányást.
A megszokott vacok, azaz a ketrec vagy a szállító box jól jöhet akkor is, ha elutazunk kiskutyánkkal, és rövid időre magára kell hagynunk az idegen környezetben.
Érdemes már a kezdetekkor hozzászoktatni az alapvető ápolási műveletekhez (fürdetés, fésülés, fültisztítás, karomvágás), és ahhoz, hogy egy asztalon nyugodtan maradjon, később sokkal könnyebb dolgunk lesz. A helyes viselkedést minden esetben jutalmazzuk, így hamar megtanulja, hogy mit kell tenni egy finom falatért.
fotó: petcha.com
Ha a későbbiekben nem szeretnénk, hogy kutyánk ránk ugráljon, már most szoktassuk le erről (pl. guggoljunk le mellé, amikor üdvözöljük, így elejét vehetjük az ugrálásnak). Azt se engedjük, hogy tűhegyes fogacskáival harapdáljon, mert egy 30 – 50 kg-os kutya (játékos) harapását bizonyára nem fogjuk élvezni.
Következetesség
Bármit is szeretnénk megtanítani a kölyöknek, a következetesség a legfontosabb. A kiskutya minden családtagnál „be fog próbálkozni”, hogy átvegye a vezető szerepet. Legyen egy egységes koncepció a mit szabad és mit nem kérdéskörben, melyet minden családtag komolyan vesz és betart. Ezzel nagymértékben segítjük, hogy kutyánk megtanulja, és be is tartsa a számára kijelölt szabályokat.
A tanulás alapja minden esetben a pozitív megerősítés legyen. Már a kezdetektől a helyes viselkedés elsajátításának ösztönzése legyen a cél, nem pedig a helytelen dolgok örökös kijavítása. Kiskutyánk szeretne megfelelni nekünk, ha csupa pozitív megerősítést kap, amikor kívánatosan cselekszik, ez fog rögzülni benne, és később is erre fog emlékezni, tehát sokkal könnyebb dolgunk lesz.
fotó: mixedpet.com
A befektetett munka pedig jócskán megtérül, hiszen kedvencünk szinte észrevétlenül tanulja meg, hogy mit várunk tőle, és „pillanatok alatt” egy jól nevelt, szófogadó kutyával gazdagodunk, akivel öröm lesz együtt élni és bárhová elmenni.
(kutyabarát.hu)
