Szeparációs szorongásból adódó viselkedés problémák kutyáknál

A szociális állatok viselkedésformáinak lényeges részét képezik a fajtárs felé mutatott szociális vonzódás, vagy másképpen a kötődési viselkedés. A szociális állatok számára nem megszokott a fajtársaiktól való elkülönítés, így az újraegyesülés hiányától félő állatok a szeparációs szorongásból adódó nem kívánt viselkedéseket mutathatnak.

Mindenki számára látható, hogy mára a kutya az emberi család szerves része. A kutya-ember kapcsolat tudományos szintű elemzése számtalan érdekes eredménnyel szolgált és szolgál a mai napig. Egy kölyökkutyákon végzett átfogó vizsgálatsorozat keretében kimutatták, hogy heti 2-szer 20 perces emberrel való találkozás, illetve napi csupán néhány perces szemkontaktus hatására kialakul az emberhez való kötődési viselkedés (John Paul Scott és John L. Fuller, 1965). Egy másik tanulmány szerint, ahol 4-8 hetes kutyakölykök szeparációra adott stresszreakciói vizsgálták, kiderült, hogy az ember jelenléte eredményesebb stresszcsökkentőnek bizonyult, mint az anya fizikai közelsége (Pettijohn és mtsai., 1977).

A kutya kötődési kapcsolatban áll a gazdájával, illetve a család összes tagjával. A családtagok (legfőképpen a gazda) jelenlétének hiánya a szeparációs stressz egyik okozója lehet, és az ebből kialakuló állapot a szeparációs szorongás. A szeparációs szorongás számos nem kívánt viselkedés kiváltó oka lehet, például rombolás, vokalizálás (ugatás, vonyítás, nyüszítés), bepiszkítás, az evés megtagadása, fokozott nyáladzás, szökési kísérlet és depresszió (McCrave, 1991).

A különböző a viselkedési problémák hátterében eltérő belső motivációs magyarázó tényezők állhatnak (pl. félelem, szorongás, túlzott kötődés… stb.), így ebből adódóan a kezelésük is eltérő módszereket igényel. A szeparációs szorongásban szenvedő állatok és az ebből kialakuló nem kívánt viselkedések elég aggasztóak, hiszen az állatok nemcsak környezetükben, hanem magukban is jelentős károkat tehetnek, mint például, amikor szökési kísérlettel próbálkoznak, hogy szeretett gazdájuk után eredjenek. Emellett a hosszan tartó szorongás csökkenti a kutyák baktériumokkal, vírusokkal szembeni ellenállóképességét, ami egyes betegségek kialakulásához vezethet.

A kutyák állandó felügyelete és/vagy állandó biztonságos elzárása hosszútávon nehezen megoldható, így az esetek többsége a kutya menhelyre kerülésével vagy elaltatásával érnek véget (Houp és mtsai, 1996; Miller és mtsai, 1996; Patronek és mtsai, 1996).

A szeparációs stressz kezelése

A szeparációs szorongásból adódó nem kívánt viselkedések megszűntetéséhez kulcsfontosságú a viselkedéseket kiváltó ok pontos megismerése. A szeparációs szorongásból adódó nem kívánt viselkedésformák közös jellemzője, hogy a gazda és a kutya között túlzó kötődési kapcsolat áll fenn, a viselkedések a gazda távollétében, illetve a gazda távozása után rövidesen (30 perc elteltével) jelentkeznek.

A különböző szeparációs szorongásból adódó nem kívánt viselkedésformák a következőek:

–          Rombolás, rongálás (célpontul főleg az ajtók, ablakok esnek áldozatul)

–          Vokalizálás (éles ugatás, nyüszítés, nyüszögés, vonyítás)

–          Bepiszkítás (akkor is megtörténhet, ha a kutya már előzőleg, akár közvetlenül a gazda távozása előtt ürített a szabadban)

–          Abnormális vagy patológiás viselkedések (pl. farokkergetés, körözés, remegés, reszketés)

–          Emésztőrendszeri zavarok

–          Egyéb: önmagának okozott sérülések, fokozott nyáladzás

  1. 1.      Környezeti intézkedések

A szeparációs stresszt kiváltó ok(ok) megszüntetéséig segítségünkre lehet, ha a kutyának minél több mozgáslehetőséget biztosítunk, illetve a következmények csökkentése érdekében igyekezzünk a kutyát felügyelet mellett tartani.

Egy szintén hasznos praktika, hogy a gazda megváltoztatja elmenetel előtti szokásait, például már este bepakol a kocsiba, vagy nem a megszokott ruhában indul útnak. Egy másik lehetőség lehet, hogy elmenetelkor a gazda különböző hangforrásokat kapcsol be (például jó szolgálatot tehet a mosógépet vagy a mosogatógépet is), amíg a kutya egy másik helységben tartózkodik, és elfoglalja magát (például egy rágócsonttal vagy egy interaktív játékkal pl. KONG).

  1. 2.      Viselkedés megváltoztatása

A szeparációs stressz kezelésében kulcsfontosságúak a viselkedést módosító kiképzési módszerek, melyek a gyógyszeres kezelés alkalmazásakor sem elhanyagolhatóak.

Habituáció:

A habituációs tréninget gyakorta alkalmazzák a szeparációs stressz kezelésében, aminek segítségével csökkenteni lehet a gazda elmenetel előtti szokásaira (pl. cipő felvétele) adott aggodalmas válaszreakciókat. A habituáció, egy olyan egyszerű tanulási forma, amelynek során adott ingerek elvesztik hatásukat, vagyis nem/ritkábban alakul ki viselkedési válasz az adott ingerre. A tréning célja, hogy a kutya hozzászokjon a gazda elmenetel előtti rutinlépéseihez, tehát a kutya nyugodtan viselkedjen, amíg gazdája elkészül.

A tréning a gyakorlatban:

  1. A gazda kezdje el a készülődést, sorba vegye azokat a teendőket, amiket elmenetel előtt végez (pl. kulcsok elrakása, kabát és/vagy cipő felvétele).
  2. Ha a gazda a cselekménysort életszerűen csinálja, akkor a kutya feltehetőleg nyugtalan lesz, majd követni fogja gazdáját a lakás minden egyes pontjába és/vagy kitartó bámulással illeti.
  3. A gazda ne foglalkozzon kutyája ideges viselkedésével, majd, ha a kutya megnyugodott egyszerűen csak vetkőzzön le.
  4. Ezt a feladatot ajánlatos naponta 2-5-ször elvégezni, egészen addig, amíg a kutya a távozáskor mutatott szokásokra nem mutat semmiféle aggodalmas válaszreakciót.

A tréning célja, hogy a kutya szétkapcsolja a gazda távozás előtti rutin viselkedését, a gazda távozásával. Ha a szokások sokszor következmények nélkül történnek (a gazda nem távozik), akkor előbb-utóbb a kutyának sem jelentenek nyugtalanságot, és figyelmen kívül hagyhatja a gazda készülődését.

A tréning helytelen kivitelezése, azonban még több aggódást válthat ki a kutyából, így érdemes szakember segítségét kérni, aki pontosan jelzi a gazdának, hogy a kutya mikor nyugodott meg, vagyis, hogy a gazda mikor kezdheti meg a levetkőzést. Az elmenetelek túlzó ismételgetésével, illetve a túl sok rutin viselkedés használatával szintén sokat árthatunk.

A habituációs folyamat célja, hogy a kutya a gazda távozás előtti szokásait nyugodtan tűrje, a gazda cselekvései felé mutatott érdeklődését maximum felállással és nézelődéssel tegye.

Ellen kondicionálás:

A helyben maradás időbeli kitolása szintén egy hasznos módszer a gazda elmenetele előtti rutin viselkedésekre adott válaszreakciók csökkentésére.

A tréning a gyakorlatban:

  1. A kutyát ültessük le a bejárati ajtó közelében és mondjuk azt neki, hogy „Marad!” (a vezényszavakat csak akkor használhatjuk, ha már előzőleg megtanítottuk a kutyának).
  2. Ezt követően távolodjunk el néhány lépésnyire a kutyától, majd rögtön lépjünk vissza hozzá és dicsérjük meg (jutalomfalattal és szóbeli dicsérettel), ha helyben maradt.
  3. Idővel fokozatosan növeljük a távolságot a kutya és az ajtó között.
  4. Ha a kutya már ügyes a feladat végrehajtásában, akkor fokozatosan kezdjük el csökkenteni a jutalomfalat mennyiségét, és végül csak szóval dicsérjük, ha a kutya helyes hajtotta végre a feladatot.
  5. Ha a gazda már probléma nélkül meg tudja közelíteni az ajtót, akkor nyissa ki és csukja be, távozás nélkül. E feladat során a kutya megtanulja, hogy a gazda ajtóhoz közelítése és az ajtó kinyitása nem jár mindig a gazda távozásával, sőt sokszor jutalmazással végződik.
  6. Néhányszor a gazda kiléphet az ajtón, de gyorsan térjen is vissza.
  7. Amint a kutya megtanulta a feladatot a gazda maradjon pár másodpercig az ajtón kívül, majd utána jöjjön vissza.

A gazda érkezési és távozási viselkedésének megváltoztatása:

A gazdák körében gyakori, hogy mielőtt elmennének otthonról, hosszas búcsúzkodásba kezdenek kutyájukkal. A búcsúzkodással a gazdák pont az ellenkezőt érik el, hiszen ezzel a viselkedéssel inkább növelik a szeparációs stresszt, mint, hogy csökkentenék.

A tréning a gyakorlatban:

  1. A gazdák a távozásukat megelőzően 10-15 perccel ignorálják (ne játszanak, ne beszéljenek, de még csak ne is nézzenek a kutyájukra) a kutyáik viselkedését.
  2. A megérkezést követően szintén 10-15 percig ne foglalkozzanak a kutyával.
  3. A gazdák csak akkor köszöntsék a kutyájukat, ha az megnyugodott és akkor is a köszöntés legyen szerény és nem túl intenzív.
  4. A gazdák kerüljék a túlzó üdvözlést, és ha szükséges a kutyát kiengedhetik, de közben is nagyon távolságtartóan kell, hogy viselkedjenek.

A kutya-gazda kapcsolat megváltoztatása:

A szeparációs szorongásban szenvedő kutyák többsége túlzóan ragaszkodnak gazdájukhoz, vagy akár több személyhez is a családban. A túlzó ragaszkodás jelei lehetnek, hogy a kutya folyamatosan követi a gazdát a lakás minden egyes pontjába, állandóan a figyelme központjában tartja vagy háborgatja gazdáját. A gazda a fent említett viselkedéseket tartsa figyelmen kívül, és igyekezzen csak akkor figyelni a kutyájára, ha az már nyugodt belsőállapotba került. Fontos itt az is, hogy ne engedjük, hogy a kutya folyamatosan fizikai közelségben legyen velünk, például ne feküdjön velünk a bútorokon, ne aludjon velünk egy szobában. A kutya és a gazda között zajló interakciókat mindig a gazda kezdeményezze, emellett ne engedjük, hogy a kutya folyamatosan kövesse a gazdát a lakásban. Szintén hasznos lehet, hogy, amikor a gazda otthon van, akkor se legyen a kutya folyamatos fizikailag közelségbe a gazdával, például kis időre legyen a kutya egy másik szobába, legyen kint a kertben… stb.

Sok gazdának nehezére esik, hogy megváltoztassa a kutyája felé mutatott viselkedését, így érdemes abba belegondolni, hogy ezekre az intézkedésekre, azért van szükség, hogy a kutya ne érezzen akkora differenciát a között, amikor a gazda otthon (a kutya állandóan figyelem központjában van, állandó közelségben van a gazdával) van, illetve aközött, amikor nincs. Nemcsak a gazdának, de kutyának is érthetőbb, tisztább képet adhat, ha pontosan kivannak „jelölve” azok az időszakok, amikor a gazda a kutyájával foglalkozik. Ez kétféleképpen történhet, például úgy, hogy az egyik gazda épp foglalkozik a kutyával (ez kezdetben ne legyen több 5 percnél), a másik fél, pedig ügyel arra, hogy minden az előírtaknak megfelelő módon történjen. A másik módszer, amikor a gazda egy bizonyos jellel (pl. egy törülköző megjelenése a gazda ölében) mutatja a kutyájának, hogy most nincs itt az ő ideje.

Emellett a szeparációs szorongásban szenvedő kutyák esetében hasznos lehet egy bizonyos feladat végrehajtásának kérése, mielőtt a kutya számára egy kedves közös dologba fogunk (pl. séta, jutalomfalat, kiengedés).

Deszenzibilizációs tréning

A deszenzibilizációs tréning a szeparációs stressz kezelésének utolsó állomása, ahol a kutyát fokozatosan hozzá szoktatjuk az egyedülléthez. A tréninget legjobb akkor elkezdeni, ha a kutya már hozzászokott a gazda távozás előtti szokásaihoz, illetve megtanulta a helyben maradást bejárati ajtónál.

A tréning a gyakorlatban:

  1. Az eltervezett elmeneteleknek legyenek életszerűek, a gazda egyik megszokott lépést se hagyja ki.
  2. Az első pár elmenetelnek nagyon rövidnek kell lennie (1-5 percig), egészen annyira, hogy a kutyának ne legyen ideje semmiféle nem kívánt viselkedésbe belekezdenie.
  3. A tervezett elmenetelek annyiban különbözzön a „tényleges” elmenetelektől, hogy ilyenkor a gazda adjon egy bizonyos „biztonsági jelet” a kutyának (pl. kapcsolja be a rádiót, vagy párologtasson valamilyen légfrissítőt). A „biztonsági jel”-et csak az előre megtervezett elmenetelkor adja a gazdi, a ténylegesnél nem.
  4. Ha lehetséges, akkor a kutya számára újszerű helyen történjen a deszenzibilizációs tréning vagy ott, ahol a helyben maradást gyakorolták.
  5. Mind az elmenetel előtt, mind a visszajövetel után minimum 15 percig a gazda hagyja figyelmen kívül a kutyája viselkedését, illetve a folyamatok nyugodt és határozott metódusban történjenek.
  6. A távozások időtartalmát 3-5 perccel növeljük fokozatosan, ha a gazda elmenetelekor és visszajövetelekor nem tapasztalhatók az idegesség jelei. A rövidebb és a hosszabb intervallumokat variájuk, illetve a távolmaradások időpontját és hosszát folyamatosan változtassuk.
  7. A tréning során túl gyorsan növeljük a távolmaradások időtartalmát, ha a kutya a deszenzibilizációs tréning alatt mutatja a nem kívánt viselkedések valamelyikét. A következőkben igyekezzen a gazda egy rövidebb időre távol maradni.
  8. Azoknál a kutyáknál, akik a szeparációs stressz tüneteként vokalizálnak, jól jöhet egy hangfelvevő berendezés, aminek segítségével nyomon követhető, hogy a gazda távolléte alatt ugatott-e a kutya.

Ha a kutyát már probléma nélkül 2 órára egyedül lehet hagyni, akkor feltehetőleg már egy egész napos egyedüllétre is fel van készülve. A „biztonsági jelet” fokozatosan meg lehet szüntetni, de lehet hosszabb ideig is alkalmazni, ha a gazda jónak látja. A legfontosabb a tréning során, hogy betartsuk a fokozatosságot az időtartalmak tekintetében.

Emellett érdemes a tréning során naplót vezetni, amiben feljegyezzük a távozások időtartalmát, a dátumot, illetve a kutya válaszreakcióit az elmenetelekre és az érkezésekre.

Alább több módszer is felsorolásra került, melyeknek végrehajtása nem igényel különösebb képzetséget, se a kutya-, se a gazda részéről, azonban a feladatok helyes végrehajtásának érdekében érdemes szakember segítségét kérni.

 
Miklósi Bernadett

 

Best Dog Kutyakiképzés

 

 

(kutyabarát.hu)

 

 

Forrás ebugatta.tv
Hozzászólások
Töltés...
További érdekes cikkek

Weboldalunk a felhasználói élmény növelése érdekében sütiket használ. Elfogadom Tovább olvasok