A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közleménye szerint azonban ezek a gólyák nem szorulnak emberi segítségre az átteleléshez. Megfigyelési adatok szerint ugyanis nem egészségügyi okokból maradnak itt, hanem természetes alkalmazkodásuk miatt. Ezért nem szükséges őket sem etetni, sem befogni és meleg helyre vinni.

Honnan tudjuk, hogy egy gólya egészséges?

A gólyák egészségi állapotát a röpképességük vizsgálatával deríthetjük ki. Nagyon leegyszerűsítve, ha egy gólya képes repülni, akkor nincs ok az aggodalomra. Ebből logikusan következik, hogy a kéményen, háztetőn vagy fészken ácsorgó gólya egészséges. Azonban ha azt látjuk, hogy napokon keresztül ül egy helyben olyan területen, ahol nincs élelem számára, az már gyanús jel lehet. Ilyenkor lassan el kell kezdeni sétálni felé, ha felrepül, akkor nincs probléma. Az MME azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy csak indokolt esetben „reptessük” a gólyákat, mert a felrepülés nagyon energiaigényes számukra.

Több mint 20 éve előfordulnak áttelelő gólyák

Nem számít újdonságnak hazánkban az áttelelő gólya. Már a 2000-es évek eleje óta megfigyelhetők ilyen egyedek. Erre pedig az lehet a magyarázat, hogy ők kevésbé érzik kockázatosnak a maradást, mint a vonulást. Utóbbi ugyanis akár húszezer kilométer is lehet oda-vissza. A gólyák túlélését az is segíti, hogy rendkívül változatosan táplálkoznak. Elsősorban rovarokat esznek, de férgeket, pajorokat, halakat, kétéltűeket, kígyókat, békákat, kisrágcsálókat, a talajon talált énekesmadár-tojásokat és -fiókákat is fogyasztanak. Amikor pedig befagynak a vizek a téli álmot nem alvó egereken, pockokon élnek, amelyekre a szántókon, gyepeken vadásznak.

Evolúciós stratégia

Az MME közleménye szerint ez a jelenség alapvetően egy alkalmazkodási, evolúciós stratégia. Mindig vannak az átlagostól eltérő viselkedésű egyedek. A dolog kétesélyes. Ha kedvezőtlenek a körülmények, akkor elpusztulnak. Azonban ha változik a környezet akkor életben maradnak és szaporodnak. Az új tudást és tapasztalást pedig átadják utódaiknak is. A fehér gólya egyébként még mindig olyan afrikai fajnak tekinthető, aki csak költeni jár ide. Élete nagyobb részét úton és Afrikában tölti.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: MTI, MME 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közleményben hívta fel  figyelmet arra, hogy a vízimadarakat egyáltalán nem szükséges etetni a nyári hónapokban, sőt esetenként több kárt okozunk vele, mint hasznot.

A vízimadarak etetése nem hasznos

A vízimadarak nyáron korlátlanul találnak maguknak táplálékot, ettől függetlenül az emberek előszeretettel etetik őket. Ez a gyakorlat azonban egyáltalán nem hasznos, sőt tömegesen sodorhatja veszélybe és betegítheti meg az állatokat. Világszerte küzdenek a hatóságok ezzel a szokással, most hazánkban is arra szólították fel a víz mellett sétálókat, strandolókat, kirándulókat és nyaralókat, hogy sehol és semmivel ne etessék a vízimadarakat.

A vízimadarak életmódja alapvetően eltér az énekesmadarakétól, akik a klasszikus, téli etetőket látogatják előszeretettel. A vízimadarak etetése nemcsak a madarakat betegítheti meg, de szennyezi a környezetet és ronthatja a víz minőségét is. Ezen kívül a mesterségesen fenntartott táplálékbőséggel kikapcsolhat a madarak téli túléléséhez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést is. Később ezek a madarak fagynak bele a tavakba, mert nem működött az alapvető vonulási ösztönük.  A városokban kiszórt élelem még a patkányok elterjedését is elősegíti.

Visszafordíthatatlan folyamat

Azok a madarak, melyeket nyáron etetnek az emberek, nem vonulnak el ősszel. Az emberek pedig tovább etetik őket.

„A fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő, ami tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását. Az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet, így nő a nyári kéregetők száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.” (MME)

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: MME, MTI