Vác nevének eredetéről megoszlanak a vélemények – a legenda szerinte egy Vác nevű remetéről nevezték el a várost, amiből valószínűleg annyi igaz, hogy a közeli Naszály hegység számos barlangot rejt, melyekben bizonyára remeték is tanyáztak. Tény, hogy már 1074-ben írásban említik Vácot, méghozzá Watzenburg néven, a legvalószínűbb azonban, hogy neve a szláv Vac, azaz központ, fontosabb település jelentésű szóból ered. A történelmi Felvidék és a Kárpátok legdélebbi pontja, a Duna parton elhelyezkedő kisváros kerékpárral, vonattal és autóval is elérhető, a Budapest-Szob vonalon, illetve a 2-es főúton.
Vác tipikusan „egynapos város”, és ennek megfelelően szálláshelyekben nem bővelkedik – vannak azonban éttermek, büfék, fagyizók és mindenféle vendéglátóegység, ahol pihenhetünk, felfrissülhetünk a városnézés közben.

Kutyával a legjobb, ha a Dunakorzón kezdjük a napot. A Duna-parton hosszan elnyúló, parkos sétányon biztosan akad játszótárs is, de ha magányra vágytok, a kissé bentebb, az út mellett futó, gesztenyefákkal szegélyezett gyalogjárdát javaslom, amely árnyékos, kellemes és szinte privát élményt nyújt a nyüzsgő korzóhoz képest. A Korzó északi részén található Zenepavilontól dél felé indulva kellemes sétát tehetünk a parton, majd az uszoda után az egyházmegye zarándokházának és egyéb épületeinek otthont adó park mellett elhaladva vegyük a belváros felé az irányt. Vác önmagában is gyönyörű, és mindenféle egyéb ismeret nélkül is élvezhető az épületek és parkok szépsége, mégis érdemes röviden áttekinteni a város történelmét ahhoz, hogy az egyházi épületek ennyire koncentrált jelenlétét megértsük.

A Váci Egyházmegye megalapításáról I. Szent István király döntött, és onnantól kezdve az egyház meghatározó szerepe, a környék földesura a mindenkori püspök volt, akinek birtokai halban, vadban és szőlőben gazdagok voltak. A város virágzott, templomok és várak épültek. A tatárjárás, majd a török dúlás azonban porig rombolták a várost, aztán jött a Rákóczi-szabadságharc során a labancok pusztítása, majd egy tűzvész emésztette fel azt, ami még megmaradt. Csak a barokk korra tért magához a város, és ekkor kezdődtek meg az építkezések: a város legendás püspökei, Migazzi Kristóf és Althann Mihály ideje alatt épült a Szent Rókus kápolna, a piarista, a ferences és a Domonkos-rendi templomok, a Püspöki palota és a Székesegyház is. Ennek köszönhető a belváros egységes stílusa és az épületek szabályos elrendezése – és az is, hogy röpke 10 perc alatt gyakorlatilag mindent megcsodálhatunk, amíg a felújított Március 15. térre nem érünk. A város főtere pár éve újult meg teljesen, és szinte nincs olyan hétvége, hogy ne lenne itt valamilyen program, koncert vagy kirakodóvásár. A Duna-parttól távolodva sétáljunk tovább a hangulatos kis utcákban és vesszünk el a váci hangulatban.

Érdemes még kitérőt tenni Magyarország máig egyetlen Diadalívéhez, amelyet Mária Terézia váci látogatásának tiszteletére emeltek – de az uralkodó soha nem vonult át alatta, ugyanis amikor megtudta, hogy milyen gyorsan készült el, nem mert átmenni alatta, mert félt, hogy egy ilyen „sebtiben összerakott tákolmány” esetleg rádől… A Diadalív persze azóta is áll.
Vácon keresztül fut a Mária út piros és sárga jelzése, amelyeken elindulva túrázhatunk a környéken, de a Börzsöny és a Dunakanyar közelsége is számos látnivalót tartogat. A váci ártéri tanösvény azonban eléggé elhanyagolt, a hidak és a pallók korhadtak, hiányosak – túlélőtúrának biztosan szuper, de kutyával nem javaslom.

Szerző: Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme