A Kálváriától továbbindulva volt némi fennakadás a jelzéssel – mármint nem találtam meg a felfestést, de legalább kipróbálhattam az iránytűvel tájékozódó képességemet, ami éppen egy szederbokrokkal és szilvafákkal szegélyezett ösvény felé terelt. Hogy, hogy nem, miután belakmároztam a friss gyümölcsökből, az utat is hamarosan megtaláltam. Innentől teljes volt a túra élmény, a lakott területeket és a szántókat magunk mögött hagyva erdei ösvényen, igazi börzsönyi hangulatban haladt tovább az út. Aki túrázott már a Börzsönyben, az tudja miről beszélek: patakok, nyílegyenes, hatalmas fák, vöröses, tiszta avartakaró – és a kedvencem, a fák koronáján szikrázóan játszó napfény, a dús lombok között behatoló sugarak játéka. Ebben a látványban bármikor el tudok veszni. Ha én lennék Odüsszeusz, akkor ez a jelenség lenne a szirének éneke. Hátat is fordítottam neki, mivel még jó pár kilométer volt hátra Kóspallagig, és sötétedés előtt szerettem volna megérkezni.

Elég hirtelen bukkantam fel a focipálya mellett, és a gyerekkoromra emlékeztető pletykapadok mellett diadalmasan – na jó, fáradtan, és csak egy kényelmes ágyra vágyva – baktattunk végig a főutcán, majd a templomtól Királyrét felé fordulva, az erdő szélén elértük az aznapi szállásunkat. A tulajdonos nagyon kedvesen fogadott minket. Tatyi kezdetben visszafogottan, majd később egyre bátrabban ismerkedett a két fekete mudival, akik csaholva kísértek minket a kis faházhoz, ahol az éjszakát szándékoztuk tölteni. A faház teraszáról csak a Börzsöny és az erdők látszottak, és épp időben érkeztünk, hogy a lenyugvó nap fényeiben gyönyörködhessünk. Állítólag csillaglesre is kiváló a hely, de én a csillagokat már nem vártam meg, hanem vacsora után bedőltem az ágyba, Tatyi pedig a lábamhoz kucorodva hortyogott az erdei csendben.

Másnap reggel a vártnál később ébredtünk, és az előző nap fáradságára egy makacs görcs emlékeztetett a vállamban. Úgy láttam, Tatyi sem pezseg túlságosan, szóval szépen, ráérősen kezdtünk készülődni. Élveztem a harmatos füvet, az erdők látványát és a friss, tiszta levegőt. A második napot nem terveztem túl, lesz, ahogy lesz, gondoltam, mivel semmilyen kötött időpont vagy szállásfoglalás nem várt. Bevallom, eljátszottam a gondolattal, hogy egész nap az erdei szálláson maradunk, olyan jól esett a pihenés. A második kávé után aztán erőt vettem magamon, és mire összecsomagoltam a hálózsákot, Tatyi is elkezdett életjeleket mutatni. Látszott rajta, hogy elfáradt előző nap – szóval úgy döntöttem, hogy csak Szokolyáig megyünk gyalog, majd onnan kisvasúttal fogunk Kismarosra érkezni. Visszabattyogtunk tehát Kóspallag központjába, ahol szemügyre vettük a templomot és az emlékművet, majd a számomra rejtélyes okból Zöld Paradicsom névre keresztelt ABC-ben vettem Tatyinak egy kis extra nasit, és el is indultunk a piros sáv jelzésen.

Hamarosan világossá vált, hogy az elmúlt napokban hatalmas mennyiségű csapadék eshetett itt, aminek következtében az ösvény sártengerré változott, a patakokon száraz lábbal való átkelés pedig csak gólyalábbal lett volna lehetséges.

Persze pont a talpán lyukacsos cipőm volt rajtam, de mindegy, legalább hamar telement vízzel és utána már nem volt olyan kellemetlen. A csapadékos időjárásnak köszönhetően viszont lépten-nyomon gombákba botlottam, és remekül elszórakoztattam magam azzal, hogy a gombás könyvemből megpróbálom azonosítani őket. Képtelen vagyok megjegyezni a gombák neveit, úgyhogy mindig új az információ.

A sárban felfelé caplatás után Tatyi úgy döntött, hogy ő akkor most pihenőt tart, és erre egy keresztbe kidőlt fatörzset szemelt ki – jegyzem meg, nagyon jó stratégiai érzékkel, mert egyrészt nagyjából félúton voltunk, másrészt pedig a fatörzsön kényelmes ülés esett. Alaposan beebédeltünk, és újult erővel és a tele gyomor boldog tudatával indultunk újra útnak. A talaj szerencsére szárazabbá vált, és minden különösebb nehézség nélkül elértük Szokolyát.

A falu határába érve megcsodáltuk az elpöfögő kisvasút szerelvényét – és egy kicsit jobban kiléptem volna, ha tudom, hogy két óra múlva jön csak a következő… Szokolya egyébként kedves település, a nem messze található Királyrét pedig kedvelt turistacélpont. Ott már többször jártunk, ezért nem éreztem égető vágyat a felfedezésre. Helyette a helyi „kulturális központot” vettem célba, ahol egy kávé mellett kellemesen elbeszélgettem a sörözgető törzsközönséggel a fakitermelésről, a dinnye árakról és természetesen a kutyákról. Mert a kutyák összehozzák az embereket.

A várva várt kisvasút pillanatok alatt Kismarosra repített minket, ahonnan Vácon keresztül kora estére haza is értünk a vonattal. Azt hiszem, a képet elnézve egyértelmű, hogy nem csak engem nem kellett ringatni a nap végén…

Szerző és képek: Bujdosó-Szalay Adél / tatyiandme.com; IG: @tatyiandme

A Mária Út tehát egy nemzetközi zarándokút, amely a közép-európai kultúra fontos Mária kegyhelyeit kapcsolja be az európai zarándokút-hálózatba, így elméleti síkon akár a francia vagy spanyol Caminóval kombinálva is végig lehet rajta haladni.

A két fő tengely a nyugat-keleti, azaz a Mariazellt (AT) Csíksomlyóval (ROU) összekötő út, illetve az észak-déli, Czestochowa (PL) és Medzsugorje (BIH) között, melyek a római katolikus vallás legfontosabb zarándokcéljai közé tartoznak Európában. A fő tengelyek útvonalait úgy jelölték ki, hogy érintsék hazánk jelentős Mária kegyhelyeit és búcsújáró helyeit, például Mátraverebélyt vagy Máriabesnyőt. A két útvonalon kívül számos rövidebb túraútvonal is létezik, illetve – ahogy a legtöbb hosszútávú túránál jellemző – szakaszonként is teljesíthető. A mariaut.hu oldalon interaktív térkép segítségével lehet tervezni, de a Természetjáró alkalmazás is ismeri a hazai szakaszokat, szóval egészen pontosan, a szintemelkedés és a távolságok ismeretében dönthetsz, hogy merre és mennyit szeretnél gyalogolni, és felmérheted a teljesítéshez szükséges időt. Az út menti szálláshelyekről és a zarándokok számára kedvezményesen igénybe vehető lehetőségekről szintén van információ a honlapon.

Ha nem szeretnél önállóan tervezni, akkor előre összeállított javaslatok közül is választhatsz, a keresőben szűrhetsz babakocsival vagy kerekesszékkel is megtehető utak közül. Kutyás szűrő jelenleg nincs, érdemes a szálláshelyen érdeklődni, hogy fogadnak-e kutyával, illetve, ha szervezett zarándokúthoz csatlakozol, a jelentkezésnél jelezd, hogy négylábúval érkezel. Saját tapasztalatom, hogy többnyire szívesen látják/tolerálják a kutyákat, ameddig a szent helyeken való imádságot és a zarándoklat csendes, elmélyülő jellegét nem zavarják. Volt olyan templom, ahova nem mehettünk be, de olyan is, ahol kifejezetten invitálták Tatyit, hogy pihenjen és hűsöljön a nyári forróságban. A kutyás utazás mindig tartogat meglepetéseket!

A Mária Út jelzéseivel országszerte számos helyen találkozhatunk, településeken belül és országos túraútvonalak mentén. Fehér alapon kis „m” jelzést kell követnie annak, aki rövidebb vagy hosszabb szakaszokra elindulna rajta. A felfestések és az útvonalak minősége és gondozottsága az utóbbi években sokat fejlődött, a magyarországi szakaszok többnyire jól jelöltek és könnyen járhatók – hála az önkénteseknek, – de a külföldi szakaszokon még nem teljes a kiépítettség, a zarándokszállások, turistaházak ritkábban találhatók. A Mária Út bizonyos szakaszai hosszabb ideig nem kereszteznek települést vagy csak olyan kisebb falvakon haladnak át, ahol nincs bolt vagy korán zár – ilyen például a Máriabesnyő –  Mátraverebély szakasz, ahol érdemes készpénzt és elegendő élelmet is magunkkal vinni, – és itt nyilván az állatorvosi ellátás sem megoldott. A dunántúli szakaszon és a pest megyei részeken általánosságban jobb az infrastruktúra, a települések ellátottak és felkészültek a turisták fogadására.

Szerző: Bujdosó-Szalay Adél / tatyiandme.com

Képek: @tatyiandme

A mindenhol fülön csíphető történelem és kulturális hagyomány, a Rákócziak hagyatéka, a várromok és felújított várak, Kazinczy Ferenc és Károlyi Gáspár munkássága a régió gondosan ápolt öröksége. A vallási és nemzetiségi sokszínűség, amely évszázadokon át jellemző volt a Zemplénre, és részben most is él, Mádon, Vizsolyban vagy Filkeházán sétálgatva egy olyan világba repít vissza, amelyben a tolerancia nem elvárás, hanem alapvetés volt. Az itteni emberek kedvesek és vendégszeretők, alig várják, hogy mesélhessenek a családjuk, a falujuk vagy éppen a környék történetéről. Szóval igen, szerelem ez nálam, ami újra és újra visszatérésre csábít, és szerintem Tatyi sem bánja, bár a vizsolyi bibliakiállításból valószínűleg neki a lelkész család macskái voltak a legérdekesebbek…. 

A Regéci vár azonban mindkettőnk számára óriási élmény volt. Egy hatalmas, virágos mezőn keresztül vezetett a földút a parkolóig, ahol az autót hagytuk, innen pedig aszfaltos, de erdőben haladó, árnyékos úton tettünk meg két kilométert a vár bejáratáig, ahol a hőségre való tekintettel a büfé teraszán frissítettük fel magunkat, miközben a kilátásban gyönyörködtünk. A Regéci vár felújítás alatt áll, remélhetőleg hamarosan a Füzéri várhoz hasonlóan egy teljesen rekonstruált erősséget látogathatunk majd itt is – és persze remélem, hogy a kutyabarát hozzáállás a felújítás után is megmarad – de el kell mondanom, hogy romjaiban is impozáns. A szláv eredetű regéc szó szarvat jelent, és a toronyból lenézve tökéletesen érthető, hogy miért kapta ezt a nevet a vár. A szarv forma két végén álló toronyból és a romos sziklákról is lenyűgöző a kilátás, középen a reneszánsz stílusú palota egyelőre még romos falai között sétálgathatunk, amelynek építése Zrínyi Ilona nevéhez kötődött. Ő egyébként a középkori mércével is szigorú úrnőnek számított, megválogatta, hogy kik léphetnek be és kik élhetnek a várban, illetve azt, hogy milyen viselkedés elfogadott. A palota falain olvasható a szabályzat, amely jól érzékelteti, milyen lehetett az élet Regécen az XVII. század második felében. A kiállításon további érdekességeket tudhatunk meg a vár életéről, az ott élt emberek munkaköréről, például, hogy mit csinált a cipóhámozó, a konyhasáfár és a borsoló. 

Regéctől nem messze található a már távolról is gyönyörű látványt nyújtó Boldogkői vár, hazánk egyik ikonikus építménye, ahol Balassi Bálint a Borivóknak való című költeményét írta. A vár egy felülről nyeles lábashoz hasonló, vulkáni andezites sziklaalakzatra épült. Egy nagyobb, egybefüggő építményből és a fából épült, nyitott folyosón elérhető, különálló őrbástyából áll. A Regéci várhoz hasonlóan Boldogkő vára is Rákóczi birtok volt, majd a szabadságharc után a többivel együtt ezt az erősséget is felrobbantották a Habsburgok. Bár itt félmunkát végezhettek, mert a többi robbantás áldozatává vált zempléni és felvidéki várral ellentétben, Boldogkő vára az egyik legjobb állapotban fennmaradt középkori váraink egyike. Az Országos Kéktúra 25. és 26. szakaszai találkoznak a várban, így gyalogosan is megközelíthető. Az 1960-as évektől kezdve folyt itt az értékmentés, 2009 óta pedig itt is felújítási munkálatok zajlanak. Tágas kiállítóterek kerültek kialakításra, ahol a XVI. században pénzhamisításra használt eredeti bronz kohó is megtekinthető, de a gönci baracknak és a belőle készült pálinkának is szenteltek egy termet – szerencsére nem csak nézni lehet 🙂 A vár pincéjében ásvány- és szoborkiállítás található, nagy melegben kellemes, hűvös ez a tér, Tatyi élvezte, hogy egy kicsit lehűtheti, kifújhatja magát a padlón. 

A vártól nem messze található a boldogkői tájház, ahova a várban váltott belépőjegy érvényes, illetve Boldogkőváralján áll az egykori Péchy-Zichy kastély is, melynek parkja védett természeti terület, különleges mikroklímája számos növényritkaságnak ad otthont. A kastély parkja a francia és angol kertépítészet egyik legszebb hazai példája, viszont sajnos nem tudtunk megtekinteni, mivel az útikönyvben elfelejtették megemlíteni, hogy szociális otthon működik az épületben, és az itt lakók nyugalma érdekében csak előzetes bejelentkezéssel és vezetővel látogatható. Legközelebb felkészültebbek leszünk! 🙂

Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme

Instagram: @tatyiandme

Az Amerikai Egyesült Államok öt államán észak-déli irányban végigfutó Continental Divide Trail (röviden CDT) is bővelkedik látványosságokban. A Mexikói határtól Kanadáig futó 3 100 mérföldes (kb. 5 000 km) túraútvonal a világ egyik leghosszabb egyben bejárható útvonala, amely a világ minden tájáról vonzza a kalandorokat. Az Országos Kéktúrához hasonlóan a CDT is bejárható mindkét irányban, egyben vagy szakaszokra bontva. A számottevő hosszbeli különbségen kívül azonban a terepviszonyok és az időjárási szélsőségek miatt a CDT egyben teljesítésére évente mindössze 200-an vállalkoznak, de mivel az útvonal a legszebb észak-amerikai tájakon halad keresztül, ezért rövidebb túrákra, kirándulásokra vonzza a turistákat. 

Az útvonal déli végpontja a mexikói határ menti település, Colombus közelében fekvő Crazy Cook szobor, ez egyben a túra legalacsonyabban fekvő pontja is (1200 m) innen észak felé haladva körülbelül 1 100 km-en át száraz, sivatagos terepen visz az út Új-Mexikó államon keresztül, érintve az El Malpaís lávamezejét és a Chama folyó által a sziklába vájt vadregényes kanyont. Colorado államban a Sziklás-hegység 4000 méteres csúcsai következnek, itt található a Grays Peak is, amely a CDT legmagasabb pontja 4 352 méterrel. Wyoming államban a legváltozatosabb a terep: hegygerinceken és patakokon átkelve a Yellowstone Nemzeti Park csodája várja az utazót. A Montana és Idaho államokbeli szakaszok is bővelkednek természeti szépségekben és látnivalókban, a terepviszonyok pedig itt is magaslatiak, nem ritka látvány a fekete medve és grizzly sem. A túrázók biztonsága érdekében a nemzeti parkok és az erdőfelügyelet folyamatosan informálja a látogatókat az aktuális vadhelyzetről. A látogatóknak az élelmiszert medvebiztos tárolóedényben kell elhelyezni, nehogy a medvék rászokjanak a könnyű élelemszerzésre és elkanászodjanak. A medvetámadások megelőzése érdekében az ételeket a sátorhelytől távolabb kell elhelyezni. 

A CDT nagy része kutyával is bejárható (kivéve a nemzeti parki területek). Tavaly Wyoming állam #dogsoftheCDT hashtaggel felhívást is közzétett, amelyben arra kérte a kutyás túrázókat, hogy osszák meg a kalandjaik során készített képeket. A cél a kutyás természetjárás népszerűsítése volt. A szervezők információkkal, csomagolási tippekkel, felszerelés listával és egyéb hasznos tudnivalókkal is segítették a kutyásokat, de összeállítottak egy egészségügyi irányelvet is, amelyben kötelező és ajánlott védőoltásokra, az ivartalanítás fontosságára és a fertőző betegségekre hívták fel a gazdik figyelmét. Az első kutya-gazdi páros, akik teljesítették a CDT-t, Bethany Soxman és malinois kutyája, Grizby volt, akik 2013-ban járták végig az 5 000 km-es távot együtt.

Bujdosó-Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás és képek:

wikipedia

bethanysoxman.blogspot.com/

thebark.com/content/hike-continental-divide-your-dog

continentaldividetrail.org

A Rám-szakadék a Visegrádi-hegységben, Dömös település határában található. A fővároshoz való közelsége és vadregényes szépsége miatt is az egyik legnépszerűbb kirándulóhely. A hegységre jellemző vulkáni andezit kőzet az esővíz és a fagy eróziós munkájának köszönhetően úgynevezett breccsás kőzetté vált, amely gyakorlatilag az éles, szögletes leomlott szikladarabok tudományos neve. A szurdokvölgyben folydogál a Szőke-patak, amely az évezredek alatt tovább mélyítette a völgyet, így az idelátogatók helyenként 30 méteresnél is magasabb sziklafalak, hatalmas sziklaalakzatok és gyönyörű vízesések között barangolhat. A szintemelkedés mindössze 112 méter, de a sokszor meredek falakon fém létrákon lehet csak feljutni.

Kalandos és festői, mondhatnánk – de vajon tényleg jó ötlet kutyával nekivágni? Régóta szerettem volna már itt túrázni, ezért utánaolvasgattam a témának kutyás túrázós csoportokban, de amikor már a sokadik bejegyzést olvastam a témában, egymásnak ellentmondó véleményekkel, rájöttem, hogy csak akkor fog kiderülni, ha belevágunk. 

Nem ijedek meg a kihívásoktól, de szeretek jól felkészülni, így a táskámból nem hiányzott a kutyacipő. Tatyi a biztonsági csatos hámját kapta aznapra (amely hűtőmellényként is használható), és a hosszú, derékra tehető póráz és a kutyahordozó hátizsákot is magunkkal vittük. (Tatyi ebédjét persze otthon felejtettem, így jutalomfalatokon és korpás kekszen kellett túlélnie a napot – mindenkit megnyugtatok: sikerült!) Szóval úgy éreztem, hogy mindenre felkészülten vágok neki az útnak, és legrosszabb esetben Tatyi megy a tatyiba.

Dömösről indultunk Dobogókő felé, ami azt jelenti, hogy felfelé haladtunk, és a szembejövőket elnézve, ez jó ötlet volt és Nektek is ezt javaslom. Igaz, hogy így emelkedő az út végig, ráadásul az elején egy elég erős kaptatóval, a kutyáknak viszont nem olyan megterhelő és nem is olyan veszélyes, mintha a kavicsos lejtőn kellene haladni. A patak völgyében Tatyinak egyáltalán nem okozott gondot megtalálni a számára megfelelő utat, és egyedül a lépcsőkön szorult segítségre – azon a szakaszon a hátizsákban vittem fel. Ez jó megoldásnak bizonyult, mivel közben mindkét kezemmel tudtam kapaszkodni a csúszós terepen.

Összességében ezért is gondolom azt, hogy a Rám-szakadék alapvetően nem kutyás túra terep. Sem a talaj, sem a lépcsők nem ideálisak a kutyák számára, és könnyen sérülésekhez vezethet, ha valaki nem körültekintő és nem reálisan méri fel a saját és kutyája korlátait. Ha ennek ismeretében Ti is úgy döntötök, hogy nekivágtok, biztosan hatalmas élményben lesz részetek. A sziklaalakzatok, a növényvilág és a vízesések csodálatosak. A völgyből felérve pedig szebbnél szebb kilátást ígérő pihenők várnak. Dobogókőre érve két étteremben is szívesen fogadtak minket kutyával – és valljuk be, ránk is fért a pihenés és a finom falatok. 

A túra teljes hossza nyolc és fél kilométer, a lépcsőknél kialakuló “dugók” és a szakadékban az óvatos haladás miatt inkább négy órát szánjatok rá, mint kevesebbet. Víznyerési lehetőség a túra során nincs, bár a kutyák a patakból elég jól megoldják ezt a kérdést. Mindenképpen javaslom, hogy stabilan tartó hámot adjatok az ebekre, hogy ha esetleg megcsúsznak vagy nem tudnak átkelni valahol, ennek segítségével meg tudjátok tartani vagy emelni őket.

Bujdosó-Szalay Adél / Tatyi and Me

Képek: @tatyiandme és @katieraba

1979-ben húzott túrabakancsot Rockenbauer Pál és csapata, hogy keletről nyugatra haladva, gyalogosan átszeljék hazánkat az Országos Kéktúra jelzéseit követve. A sorozat nem titkolt szándéka az volt, hogy az emberek kedvet kapjanak a gyalogos természetjáráshoz, Magyarország tájainak felfedezéséhez. Generációk nőttek fel azóta, és a kéktúrázás még mindig fénykorát éli. Több tízezren vágtak már neki a nagy kalandnak, és nem titok, hogy Tatyival mi is szeretnénk annak a szűk elitnek a soraiba lépni, akik a teljes 1164 km-t végigjárták.

A mi tízfőnyi csapatunk fizikai értelemben egyáltalán nem állt különleges emberekből. Voltak köztük régi »szervezett« turisták, és voltak olyanok, akik soha semmilyen természetjáró egyesületnek nem voltak tagjai. Tehát amit mi tízen megcsináltunk, azt – bízvást állíthatjuk – bárki megteheti. – Rockenbauer Pál

Az Országos Kéktúra egyben és szakaszonként is teljesíthető, ráadásul a szakaszok sorrendjét és azt, hogy egyszerre mekkora távot teszünk meg, mi választhatjuk meg. A lényeg az, hogy a pecsételőfüzetbe összegyűjtsük az összes pecsétet. Egyszerűen hangzik, és valójában az is, de rengeteg kalandot, kihívást és szervezést vállal az, aki nekivág a “Kéknek”. Persze, ahogy a közhely is tartja, a másfélmillió lépéses út is egyetlen lépéssel kezdődik… vagy valami ilyesmi 🙂 A modern technikának köszönhetően a Magyar Természetjáró Szövetség honlapján és a facebookon is aktuális információk állnak rendelkezésre, a Túratervező app-pal pedig lényegesen könnyebb a tervezés mint a hagyományos térképes-iránytűs módszerrel.

Ha kedvet kaptál, hogy kutyáddal együtt belevágjatok egy valóban bakancslistás kalandba, akkor szerezzétek be a pecsételőfüzetet és a túratérképet, és vágjatok bele! Az első lépésekhez adunk még pár tippet:

1. Mindig legyen nálad tintapárna! Ez azért fontos, mert a pecsételőhelyeken sokszor nincs, és nincs annál bosszantóbb, mint amikor a megtett kilométerek után nem tudsz egy jót pecsételni.
2. Tervezés: ne vállald túl magad! A Kéktúra honlapján fent van a 27 szakasz és a pecsételőhelyek. A szakaszokat nyugodtan bonthatod kisebbekre, nincs megkötés, csak figyelj, hogy a pecsételőhelyek közti szakaszokat egyben teljesítsd, mert így tudod követni a teljesítményedet.
3. Átlagosan kb. 4km/h-s sebességgel számolj, de vedd figyelembe a domborzatot is! Velünk egyszer megesett, hogy a napi etap után két napig alig bírtunk mozogni, annyira megterhelő volt a szintemelkedés.
4. Szállásfoglalás: szerencsére egyre több a kutyabarát szállás a kéken. Ha turistaházban, kulcsosházban vagy kempingben szálltok meg, egyeztess előre.
5. Bármelyik kutya alkalmas a túrázásra, de figyelembe kell venni a szükségleteiket, adottságaikat. Próbáljátok ki magatokat a természetben, mielőtt vándortúrába kezdetek.

Magyar Természetjáró Szövetség Kéktúra honlapja

Milyen felszerelésre lesz szükséged?

Hogyan készüljünk egy egynapos kutyás túrára?

Bujdosó-Szalay Adél / tatyiandme

(Kutyabarát.hu)

Forrás és képek: Magyar Természetjáró Szövetség, MTVA, Wikipedia; indexkép: Tomkó Ádám – Táj /flickr