Az 1986-os csernobili nukleáris baleset jelentős hatással volt Közép-Európa erdők ökoszisztémájára. A balesetet követően a magas radioaktív szennyezettség a vadon élő állatok húsát is súlyosan érintette néhány évig. Míg a szarvasok és őzek szennyezettsége a várakozásoknak megfelelően idővel csökkent, a vaddisznók húsában mért radioaktivitási szintek meglepően magasak maradtak. A határértékeket egyes mintákban még ma is jelentősen túllépik. Ezt a „vaddisznó-paradoxont” sokáig megoldhatatlannak tartották – most azonban a TU Wien (Bécs) és a hannoveri Leibniz Egyetem által végzett részletes méréseknek köszönhetően sikerült magyarázatot találni. Az eredmény több, mint meglepő.

Csak a vaddisznó húsában maradt állandó a radioaktív szennyezettség

A minták radioaktivitás vizsgálatának legfontosabb eleme a cézium-137, amelynek felezési ideje körülbelül 30 év. Ez azt jelenti, hogy 30 év elteltével az anyag fele már magától elbomlik. A vadállatok és növények sugárterhelése azonban általában sokkal gyorsabban csökken. A cézium ugyanis Csernobil óta szétszóródott, az esővíz kimosta, ásványi anyagokhoz kötődött, vagy esetleg mélyen a talajba vándorolt. Így már nem ugyanolyan mennyiségben szívódik fel a növények és állatok által, mint közvetlenül a reaktorbaleset után. Így egy felezési idő után a legtöbb vadhús mintában nem egyszerűen az eredeti aktivitáskoncentráció fele, hanem sokkal kevesebb van.

A vaddisznóhús esetében azonban más a helyzet: ott a sugárzási szintek szinte állandóak maradtak. Sokkal lassabban csökkennek, mint ahogyan az a cézium természetes radioaktív bomlásából önmagában várható lenne. Ez az eredmény pedig fizikai szempontból teljesen ellentmondásosnak tűnik.

A mai napig mérnek olyan vaddisznóhús mintákat, amelyek fogyasztásra alkalmatlanok, mert sugárzási szintjük egyértelműen meghaladja a megengedett határértéket. A vaddisznókra ezért egyes területeken nem is vadásznak, túlszaporodásuk gyakran nagy károkat okoz a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban.

A cézium-ujjlenyomat keresése

Prof. Georg Steinhauser 2022-ben csapatával úgy döntött, hogy megpróbál a rejtély végére járni. Új, pontosabb mérésekkel nemcsak a radioaktivitás mennyiségét, hanem eredetét is meg akarták határozni. A radioaktív izotópok különböző forrásai különböző fizikai ujjlenyomatokkal rendelkeznek. Például nem csak cézium-137-et, hanem cézium-135-öt is kibocsátanak, amely cézium izotópnak sokkal hosszabb a felezési ideje. A kétféle cézium aránya nem mindig azonos – például a csernobili nukleáris balesetből származó radioaktív csapadéknak más izotópos ujjlenyomata volt, mint a hatvanas évekbeli nukleáris fegyverkísérleteké. Ennek az aránynak a mérése tehát információt adhat a radioaktív anyag eredetéről.

Hihetetlen, de igaz. A vaddisznókban mért magas radioktivitás a hatvanas években végzett  atomfegyver-tesztek késői utóhatása.

Az eredmények azt mutatták, hogy míg a Közép-Európában található cézium-137 összesen mintegy 90%-a csernobili eredetű, addig a vaddisznó mintákban ez az arány jóval alacsonyabb. Ehelyett a vaddisznóhúsban található cézium nagy része – egyes mintákban akár 68%-a – nukleáris fegyverek tesztelésének tulajdoníthatók.

A titok nyitja a szarvasgomba

Ennek oka valószínűleg az, hogy a vaddisznók előszeretettel ássák ki és fogyasztják el a szarvasgombákat. A radioaktív cézium hosszú időbeli késéssel halmozódik fel ezekben a föld alatti gombákban. Nagyon lassan vándorol lefelé a talajban, körülbelül egy millimétert évente. A 20-40 centiméteres mélységben található szarvasgombák tehát csak most szívják fel a Csernobilban felszabadult céziumot. A korábbi atomfegyver-tesztekből származó cézium viszont már jó ideje oda is megérkezett.

A különböző hatások bonyolult összjátékáról van tehát szó. Mind az atomfegyver-tesztekből származó cézium, mind a csernobili cézium terjed a talajban, és a szarvasgombákat így két különböző cézium hatás éri. Ha ezeket a hatásokat összeadjuk, megmagyarázható, hogy miért marad viszonylag állandó a szarvasgomba – és később a vaddisznók – radioaktivitása az évek során. Így a vaddisznóhús szennyezettsége várhatóan a következő években sem fog jelentősen csökkenni, mert a csernobili cézium egy része csak most épül be a szarvasgombákba.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: sciencedaily