Köztudottan imádod a kutyákat. Jelenleg is életed fontos része a kutyád, Hamma. Hogy került hozzád? Ha jól tudjuk, van neki „polgári” neve is. Honnan a névválasztás?

Miksa: A teljes név: Franz Jozef  Nayabinghi Nesta Hamma, a beceneve pedig Faaakas. Fura késztetés ez a míves névadás, valamikor akkor  alakult ki, amikor először láttuk élőben a kis tökfejet kb. 11 menhelyi kutyus közt rohangálni körbe-körbe. Ahogy néztem őket, átvonult a lelkemen a kutyalelencség összes fájdalma. A 11 kutyasors, akik ideiglenes befogadójuknál már csinosan, jókedvvel hancúroztak ugyan, de életük jelentős részét mégiscsak hányatott körülmények közt töltötték. Ilyenkor valahogy a névadásnál is akar valamit kompenzálni az ember, éreztetni vele, hogy családba érkezett a kiskutya, mint amikor gyermek születik a kétlábúaknál. Néztük, ahogy futnak körbe, majd egyszer csak Faaakasunk felnézett ránk, és kitörve a sorból elindult felém és beugrott az ölembe. Ő választott, és nem akart tovább nélkülünk lenni. Nekem ez nagyon fura volt, mert addig a kutyák lélektanáról mit sem tudtam…

Gyerekkorodban nem volt kutyád?

M.: Nem, a családunk inkább macskás volt, és Faaakasunk jövetelének első heteiben, már éreztem, hogy mennyire másképp működnek a kutyusok. Faaakasnál talán az együttműködni vágyás volt a legfurább, ami a cicáinknál nem volt tapasztalható. Szerencsésnek vagyok mondható, mert Angyalföld kertvárosias részén születtem, éltem 29 évig. Talán fura, de épp ezért a kutyák úgy jelentek meg a gyermekkoromban, mint akik nem tolerálják a klasszikus gyerekcsínyeket, és sok ugatással díjazzák az akkori hebrencs énemet.

Bár most a jelenlegi helyzetben Te is több időt töltesz együtt a kutyáddal, mint a legtöbb gazdi, de egyébként hogyan tudod megoldani a fellépéseid, rádiós és televíziós munkáid mellett Hamma ellátását?

M.: Viki, a kedvesem otthoni munkái miatt nálunk ez nem volt sosem probléma, viszont Hamma a koncerteken is remekül szerepelt, nagyon jól bírja a basszusokat és a magas frekvenciákat egyaránt. Érdekes módon a tűzijáték sem zavarja, de a vaddisznókat már messziről jelzi. Egy frekvenciára érzékeny: a macskák párzási sikolyaira, de ezzel mi magunk, emberek sem vagyunk másképp…

Gyakran viszed/vitted magaddal akár megbeszélésekre, akár étterembe, kávézóba? Szoktatok együtt utazni, pihenni menni?

M.: A kis Faaakas most 3 és fél éves. Amióta velünk van a családban, mi nem voltunk nélküle nyaralni. Amikor pedig színházba vagy moziba szeretnénk menni, a családot vagy kutyázó barátainkat kérjük meg a rövid befogadásra. Ilyenkor mindig az a legfontosabb, hogy őkelme hol érzi magát a legotthonosabban, ezeket videók alapján nagyon jól láthatjuk, amiket ideiglenes tartózkodása alatt készítenek a „befogadói”. Hatalmas mázli, hogy nagyon jó a lelke! Élesen kritizálja a durva játékot, és akkor jön a felháborodott „égbehuhogása”, imádjuk ilyenkor, mert olyan mintha verbalitást használna a dolgok kiegyenesítésére. Imádja a vizet, a lakhelyünk közelében folyik a Duna, és a Balaton sincs ellenére. Februári születésű vagyok, és a kedvestől egy pár napos balatonföldvári kiruccanást kaptam. Mínusz 15 fokban a parti jégszobrok között sétáltunk. Egy póráz-malőr miatt a vehemens Faaakasunk a jeges vízbe huppant. Mindketten szívrohamot kaptunk, és egyből arra gondoltuk, hogy gyorsan visszük a legközelebbi fűtött helyre hogy megszáradjon, de Faaakas megrázta magát és folytatta az örömsétát. Semmi vacogás, semmi nyafi, büszke apa voltam, és hálás is neki, mert így mi kétlábúak is forralt borozhattunk még egy kicsit, miközben ő száradt.

Ha jól tudjuk, a koncertekre is magaddal szoktad vinni. Hogyan viseli a nyüzsgést a backstage-ben?

M.: Jól, de azért van egy pont, amikor tüntet, hogy menjünk már. Egy idő után már sokká válik neki a sok figyelem. Ha a színpadon játszom és a show közben oldalt figyel, mindig látom, hogy megörül, ha énekelve felé megyek, és reménykedik hogy hamar lejövök. Úgy látom a reggae nyugtatja, a metál frekvenciái kiborítják, a komolyzene altatja, a jazznél pedig a változókra figyel. A backstage a kedvence, mert szociális állat: begyűjti a simiket, és akit nagyon bír, annak az alkatára telepszik.

Jelenleg hogyan telnek a napjaid? Hamma jelenléte segít átlendülni ezen az időszakon?

M.: Ezekben a napokban jelent meg két szóló dalom a „Van hogy fáj a szó” és a „Kérlek oh Jah!” és a Ladánybene 27 is munkával tölti a felszabadult időket, új albumot készítünk. Sajnos a koncertjeink, és a legfőbb dobásunk, az LB27 Reggae Camp idén nem tud megvalósulni, pedig ez az év a zenekarunk életében jelentősre volt hangolva, tekintve hogy ebben az évben lett 35 éves a csapat.

Mi a karantént kicsit előbb kezdtük, mint az átlag, és Faaakas sokat segít elfogadni ezt az extra helyzetet. Van kert, sokat suhognak a labdái, és megyünk vele sétálni is minden nap. Ebben a helyzetben nem a Duna partra, inkább az erdő felé, a Hétvályús forráshoz vagy a Vöröskő felé.
Faaakas egyébként megadja azt az esszenciát, ami szerintem nagyon kell az élethez: a gyermekiséget, az őszinte szembenézést önmagunkkal, toleranciát és a lelkesedést. Érdekes látni egyébként azt is, hogy Ő ugyanúgy van a kutyatársaival, mint mi, emberek egymással: mi sem szeretünk mindenkit, és ő sem jön ki minden kutyával.

Készítettetek egy karanténvideót is. Nehéz volt ezt összehozni online, személyes találkozó nélkül?

M.: A „Nyáron” című karantén eposz egy különleges videó lett, mert mindannyian otthon a telefonunkkal vettük fel a képet és csak a saját hangszerünk hangját, mint amikor a stúdióban készülnek a sávok. Aztán az egészet videós barátunk Pécz Sitgan Pali összerakta. Jó volt végre látni a csapatot. A “nézni a tv-n át szűrődő napot” szövegmódosítás pedig szerintünk jól passzol a mai helyzethez.

Milyen terveitek vannak a közeljövőben, hol találkozhatunk majd veled, a zenekarral – remélhetőleg mihamarabb?

M.: Nemsokára kész lesz a „Van hogy fáj a szó” és a „Kérlek oh Jah!” c. dalok klipjei, amiket még a karantén előtt forgattunk le. A saját kiadásnál minden mozzanatot Viki kedvesemmel végzünk. Közben az LB 27 is aktív. A készülő album munkálatait próbáljuk távirányítani, amennyire lehet. Szövegírás, zeneszerzés, dalgondozás, weblaptervezés, rádió, TV, Vikim és a Faaakas…Ez a jelen, és mint az közismert – a jelenben lenni a legmegnyugtatóbb. Két dolgot érzek itt Tahitótfaluban: jó távol lenni Babylontól, és hogy egy kicsit lelassultam, ami nem baj. A jövő pedig az, hogy a következő koncertjeink reális távolsága minimum fél év, addig épülünk, dolgozunk, természetjárunk Faaakassal,  filmklasszikusokat nézünk, olvasunk, és egy halom olyan dolgot csinálunk, amiket ugyan eddig is, csak most nem egy villanás az egész, hisz több időnk lett ezeket megélni. Nekünk ez a karantén olyan itthon (leszámítva a koncerteket), mint az a hely ahol ülünk, és ha felállunk a Faaakas odatelepszik, mert ott olyan jó, otthonos, meleg és gazdiszagú.

Miksa legújabb dalait itt láthatjátok-hallhatjátok:

(Kutyabarát.hu)

Fotók: László M. Miksa