És persze mi kutyás szemszögből is szeretnénk megemlékezni ma erről. A magyar költészet egyik legnagyobb alakja, József Attila (1905-1937) a ”lompos és lucskos” kutyáról szóló versét 1924-ben írta „A kutya” címmel. E nemes alkalomból olvassátok el a verset!

József Attila: A kutya

Oly lompos volt és lucskos,
a szőre sárga láng,
éhségtől karcsú,
vágytól girhes,
szomorú derekáról
messze lobogott
a hűvös éji szél.
Futott, könyörgött.
Tömött, sóhajtó templomok
laktak a szemében,
s kenyérhéját, miegymást
keresgélt.

Úgy megsajnáltam, mintha
belőlem szaladt volna
elő szegény kutya.
S a világból nyüvötten
ekkor mindent láttam ott.

Lefekszünk, mert így kell,
mert lefektet az este,
s elalszunk, mert elaltat
végül a nyomorúság.
De elalvás előtt még,
feküdvén, mint a város,
fáradtság, tisztaság
hűs boltja alatt némán,
egyszer csak előbúvik
nappali rejtekéből,
belőlünk,
az az oly-igen éhes,
lompos, lucskos kutya
és Istenhulladékot,
Istendarabkákat
keresgél.

Indexkép: pexels.com
Fotó: http://www.mek.oszk.hu

(Kutyabarát.hu)

The post Ma van a magyar költészet napja appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.