A vadállatos cirkuszok, az állatkertek, a delfináriumok, az állatos turistalátványosságok, a szőrmefarmok (és lehetne még sorolni) mind-mind hosszú évtizedek óta a társadalom nagy része által elfogadott, arrogáns és sokszor kegyetlen kizsákmányolásai az állatoknak. Bár az elmúlt években egyre többen emelik fel a hangjukat az állatok jogaiért és egyre több ország tiltja be a például a vadállatok cirkuszi szerepeltetését, de még mindig nagyon mély a szakadék a tiltakozók és a pártolók között.

Hiába a sok petíció, a felvilágosító anyagok, a kiképzésekről rendre érkező horror videók és kegyetlen képsorok, még mindig nem egyértelmű az elutasítás, sőt kimondhatjuk, hogy nagyon messze van még az a nap, amikor az állatok üzletszerű kizsákmányolása egyértelműen feketelistás lesz mindenhol. 

Talán az is kell ehhez, hogy minél szélesebb körben és minél egyértelműbben érezzék az emberek, hogy ez rossz, ezt egyszerűen nem tehetjük meg az állatokkal. Julio Ortega Fraile, spanyol író, állatvédő aktivista egy kizsákmányolt állat bőrébe bújva szól az emberekhez alábbi írásában, és én személy szerint még soha nem olvastam ennyire igaz, lényeglátó és megható gondolatokat a témában.

Minden benne van.

Olvassátok el és adjátok tovább.

Ember, Te és Én megosztjuk a génjeink 99%-át. Sosem gondoltam volna, hogy a tetteidre nézve mégis mérvadóbb lesz ez a fennmaradó 1%-nyi különbség.

Meghurcolsz kölyökként, megölöd anyámat, hogy aztán üzletelj velem. Egész életemre bezársz valamelyik állatkert ketrecébe, és megvonod tőlem mindazt amit szeretek és értékes számomra. 

Rám erőltetsz büntetéseket és hiányt, csak hogy természetellenes műsorokat mutassak be az embereknek egy cirkuszi porondon, kísérletezel a testemen és a lelkemen, ezzel taszítva engem egy megmagyarázhatatlan fizikai és lelki szenvedésbe….és közben az életem egy apró semmiségnek számít, ahhoz képest ami lehetett volna.

Ezzel a lényegtelen 1%-nyi különbséggel takarózol, csak azért hogy kínozz és megölj. Csak mert nem tudok beszélni. Csak mert képtelen vagyok úgy üvölteni hogy te is megértsd a félelmemet, a szomorúságomat, az összes fájdalmamat.

Elgondolkodom, vajon mit művelhetsz mindazokkal akiktől a génjeid még messzebb állnak?

 Ebben az 1%-ban, ember, igen, ebben az egyetlen egy százalékban rejlik az összes vádam feléd, amiért kegyetlenségeddel és önzőségeddel megmérgezted a kapcsolatunkat.És ne feledd, hogy ugyanebben az egy százalékban rejlik a véged, és az a gyáva szokásod hogy más élőlényeket képes vagy leigázni, kihasználni, szenvedtetni és megölni, pusztán üzletért vagy szórakozásból.

A feltételes felsőbbrendűség amire törekszel az intelligenciádból kifolyólag, párhuzamosan a rosszindulat csírája is benned. Az összes szenvedés és halál amit okozol, nem engedi hogy irigyeljem a racionális elmédet.Inkább megtartom magamnak az én állati elmémet, amelynek nem fontos a matematika vagy a nyelvtan, viszont úgyszintén nincs meg benne a kapzsiság, a mohóság, sem a szadizmus.