Az elengedés borzasztóan nehéz és fájdalmas dolog. A szívünk és a lelkünk talán soha nem engedi el szeretett kutyánkat, de a fizikai elválás sajnos előbb, vagy utóbb megtörténik és semmit nem tehetünk ellene. A legtöbb gazdi viszont ugyanúgy szeretne megemlékezni kutyájáról és a gyász és feldolgozás folyamatában nagyon fontos szerepe van annak, hogy mi történik a kutya földi maradványaival.

Kisállat temető már régóta működik hazánkban is, Alsónémedi mellett 1991-ben nyílt meg az első, azóta is üzemel, sőt elég komoly szolgáltatássá nőtte ki magát és bizony nem olcsó egy sírhely bérlése és gondoztatása, valamint a távolság is túl nagy lehet egy gazdi számára.

Hamvasztással is sok cég foglalkozik, már mobil hamvasztásra is van lehetőség, akár a saját kertünkben. Egy ilyen hamvasztó berendezés ráfér egy nagyobb autóra, így megoldható a „házhoz szállítás”.  Sokan aztán elszórják a hamvakat a kutya kedvenc helyén, vagy eltemetik a kert végében (erre azonban komoly szabályok vonatkoznak, 50 kg feletti állatot például tilos saját területen elhantolni).

Sokan viszont szeretnék, ha valamilyen formában velük maradna kutyájuk fizikai formában is. Erre kínál egy merőben új formát egy amerikai cég, akik ilyen üvegdíszeket készítenek kisállatok hamvaiból:

A Davenport Memorial Glass egy kis mennyiséget használ fel a kutya, vagy macska hamvaiból és azt formázza bele az üveg díszekbe. Ezt a gazdi emlékként örökre a közelében tarthatja.

A díszek valóban szépek, de vajon segíti az elengedést, vagy megnehezíti? Fontos, hogy legyen egy ilyen tárgyi emlék a kutyánkról? Nos, én azt gondolom, hogy mindenki másként éli meg kedvence elvesztését. Van, akinek nagyon rövid időn belül másik kutyája lesz, van akinek évekig, vagy talán soha többet nem lesz. Mindketten ugyanúgy szerették a kutyájukat, mégis teljesen máshogy dolgozzák fel az elengedést és a gyászt. Így van ez az emléktárgyakkal is. Ti mit gondoltok erről?

 

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Fotó: davenportmemorialglass.com