Visszatérés a Csarna-völgybe

Az egyik kedvenc kutyás kirándulóhelyünkre, a Kemence mellett található Csarna-völgybe látogattunk el ismét. Miért kedvenc? Egyrészt azért, mert a patak által kivájt völgyben mindig csörgedezik a víz, ezért még nagy melegben sem kell állandóan megállni, hogy megitassuk a kutyákat. Aztán itt van a kalandos ösvény, a fakultatívan választható számú – de minimum három – patakátkelés, a vadregényes környezet és az egykori kisvasút kitekert-kifordult sínjei.

Régen a Börzsönyben kitermelt fa szállítására építették meg a keskeny-nyomtávú vasútvonalat, amelyet 1994-ben a megáradt patak – igen, az a patak, amelyen kényelmesen átugrálunk – elmosott. Voltak kezdeményezések az újjáépítésre, de időközben olyan különleges élőhely alakult ki itt, amelyet kár lenne az építkezéssel háborgatni, így a kisvasút vonalát Kemence és a Fekete-völgy Panzió között újítják csak fel. Addig is marad nekünk a poszt-apokaliptikus hangulat és az érintetlen patakvölgy.

Völgyön át, hegyre fel

A Fekete-völgy Panziótól a Börzsönyi Kéktúra kék sáv jelzését követve ereszkedjünk alá tehát a völgybe, és a jelzést követve, vagy legalábbis nagyjából a völgyben maradva körülbelül két kilométeres sétával és érkezünk a Hamuházhoz. Az egykor használt csille és a kis ház melletti padokon pihenjünk egy kicsit, mielőtt belevágnánk a Salgóvár felé tartó emelkedőnek. A combos kaptató megéri a fáradságot, hiszen innentől a gerincen haladunk tovább, követve a piros sáv jelzést.

Utunk során sorra gyönyörködhetünk a szebbnél szebb kilátásban, gyönyörű sziklaalakzatokban és ha szerencsénk van, meghallhatjuk a Börzsönyben élő szarvasbikák bőgését is.

---

Szarvasbőgés

A szarvasbőgés a gímszarvasok párzási időszakának jellegzetessége. Ilyenkor az akár 200 kilogrammos hímek öblös, bőgő hangot hallatnak, ezzel tudatják, hogy ők az urak a háznál, azaz a saját háremükben. Egy bika háremébe akár húsz tehén is tartozhat, akiket a bika szerencsés esetben mind megtermékenyít. Természetesen, ehhez a fiatal, agilis bikáknak is van egy-két szava, az ő bőgésük kihívás. Sokszor már a bőgés maga is elég, hogy eldöntse az versenyt, de előfordul, hogy a bikák ölre – pontosabban: agancsra – mennek.

---

A gímszarvasok párzási időszakában zeng az erdő, a mély bőgést az agancsok csattogása töri meg. Bár nem láthatjuk, szinte a szemünk elé képzelhetjük az eseményeket.

A gerincen végighaladva akkor sem fogunk unatkozni, ha éppen nem szeptemberben járunk itt. A magaslatokról érdemes összevetni a panorámát, beazonosítani a Börzsöny kalderájának csúcsait. Érdekes megfigyelni, hogy bizonyos szögből csalóka a látkép, és a valójában magasabb csúcsok alacsonyabbnak tűnhetnek.

A csipkés gerincen lassan ereszkedünk lefelé, hogy végül egy könnyed ereszkedéssel váratlanul ismét a Csarna-völgy bejáratánál találjuk magunkat.

---

Fontos információk:

Fontos: Az erdőben tartsd pórázon kutyádat, az ő biztonsága érdekében is. Ne hagyj magad után szemetet, beleértve a kutyakakit is, mivel megzavarhatja a vadállatokat. Mielőtt útnak indulnál, nézz utána az aktuális erdőlátogatási korlátozásnak, vadászati rendnek.

---

Szerző és képek: Bujdosó-Szalay Adél / tatyiandme.blog.hu

The post Kiránduljunk kutyával! – Szarvasbőgés a Börzsönyben appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Az utóbbi hónapokban egy tervezett kisvasút-beruházással kapcsolatban hatalmas médiafigyelmet kapott a Börzsöny, amúgy békés elzártságban és nyugalomban létező, érintetlen természeti kincse, a Csarna-völgy. A vita természetesen elfajult, szájkaratésok feszültek egymásnak az interneten, és boldog-boldogtalan a Csarna-völgyről vitázott. Arról, hogy milyen élőlények élnek itt, miért érdemel ez a terület kiemelt figyelmet, vagy egyáltalán, hol van az a Csarna-völgy, már kevesebb szó esett. Mivel én hiszem, ha látom típus vagyok, ezért felkerekedtünk, hogy saját szemünkkel lássuk a völgyet, és ha már arra jártunk, a környező dombokat is megmásztuk. Javaslom, hogy kövessétek a példánkat, mert lélegzetelállító élményben lesz részetek!

A Csarna-völgy (vagy más néven Fekete-völgy), a Börzsöny észak-nyugati részén található, a szlovák határtól nem messze. Kemencéről a kék jelzést követve gyalogosan, az erdei úton autóval, vagy nyári időszakban kisvasúttal közelíthetjük meg a Feketevölgy Panziót. Innentől, a túra további része viszont már fokozottan védett területen halad: kutyáinkat pórázon vezetve, csak a kijelölt ösvényen gyalogoljunk. Amennyiben fittnek és kalandvágyónak érezzük magunkat, érdemes a völgy felkeresése előtt egy rövid kitérőt tennünk a piros jelzésen a Jancsi-hegy és a Salgóvár felé. Számoljunk azzal, hogy az emelkedők meredekek, az út pedig keskeny, így ez a túra viszonylag erős fizikai igénybevételt jelent. A Jancsi-hegyről a kilátás azonban valóban lenyűgöző, szerencsés esetben a Nagy-Hideg-hegyet és a Csóványost is megcsodálhatjuk. Salgóvártól már lejt a terep, a piros kereszt, majd a kék sáv jelzést követve érhetjük el a Hamuházat, és ezzel a Csarna-völgyet, ahonnan az elhagyott kisvasút síneit (és a kék jelzést) követve érkezünk vissza a panzióhoz.

Kellemes tempójú, szintemelkedések nélküli, de korántsem eseménytelen túrát tartogat maga a völgy is. Akár a panziótól, akár a Hamuháztól indulunk, végtelen nyugalom és a patak csobogása lesz a társunk. Az útvonal szinte végig az elhagyott, romos kisvasút sínek mellett visz. Fontos, hogy a sínekre, betonelemekre ne másszunk fel, ne engedjük a kutyánkat sem a közelükbe, mert ezek csúszósak, balesetveszélyesek!

Mi téli időben jártuk végig a túrát, és míg a bérceken jeges szél fújt, a völgyben kellemes, tavaszias hangulat volt: olvadt a jég, csordogált a patak. Biztos vagyok benne, hogy bármely évszakban felemelő élmény ez a túra. Tatyi különösen élvezte a patakon való többszöri átkelést, és az itt élő állatok nyomainak szaglászását. Muflonokkal találkoztunk, de láttuk őzek, vaddisznók és borz nyomát is. Sőt, merem remélni, hogy nem csalt a szemünk, és talán hiúzét is, ami azért különleges, mert Magyarországon a hiúzpopuláció mindössze 10-15 egyedet számlál. Közülük egyet nemrégiben lencsevégre kaptak ezen a környéken, és bár nem mondanám, hogy azóta hiúzturisták lepték el a terepet, de ha már erre járunk, érdemes tudni, hogy ez a korábban hazánkban kihalt, méltóságteljes ragadozó is itt portyázik.

A Csarna-völgyben és a környező, védelem alatt álló, 900 hektáros területen élnek még foltos szalamandrák, parlagi sasok és fekete gólyák is. Ezek a fajok mind fokozott védelmet élveznek, ezért, itt is, mint máshol is a természetben, figyeljünk rá, hogy ne hagyjuk kézzelfogható nyomát a látogatásunknak, őrizzük meg a terület szépségét és tisztaságát az utánunk jövőknek is!

Bujdosó-Szalay Adél/ @tatyiandme

(Kutyabarát.hu)

Fotók: Bujdosó-Szalay Adél

The post Kiránduljunk kutyával! A Börzsöny rejtett kincse, a Csarna-völgy appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.