A BBC jelentése szerint az elmúlt nyolc évben összesen húsz ember halt bele a térségben rendezett bikafuttatásokba. Többségük súlyos szúrt sérüléssel, zúzódással, fejsérüléssel kórházba szállítást követően veszíti el az életét. Az elhunytak jellemzően helyi lakosok, de több külföldi turista is lelte már halálát bikafuttatáson.  A valenciai Meliana polgármestere szerint az emberek ismerik az esemény veszélyeit és vállalják azt, amikor ellátogatnak rá.

Pamplona

A leghíresebb spanyolországi bikafutó versenyt Pamplonában rendezik meg San Fermin néven, minden évben július 6-án. A koronavírus járvány kitörése óta idén először volt újra bikafuttatás, az esemény során 35 ember sérült meg.

A bikafuttatást a város védőszentje, San Fermin tiszteletére rendezik. Minden reggel hat bikát hajt át a népes tömeg a város szűk utcáin az arénáig. Miután beterelték az állatokat az arénába,  egy bikaviadal keretein belül torreádorok és matadorok végeznek az állatokkal. A hajtás 825 méteren keresztül zajlik, a bikák több száz ember között kell futnak. Az első bikafuttatásra a feljegyzések szerint 1592-ben került sor, de valószínűleg már a 13. században is tartottak hasonló eseményeket. Az évek során az egynapos vallási ünnep egy hetesre bővült és igazi turisztikai látványosság lett belőle.

Hemingway tette híressé

A pamplonai bikafuttatás mai formáját és hírnevét nagyban köszönheti a Nobel-díjas amerikai írónak, Ernest Hemingway-nek. 1923-ban érkezett először Pamplonába, mindössze 24 éves volt és a Toronto Star újságnak tudósított. Hemingway a fieszták, többek között a San Fermin ünnepségek igazi rajongója lett. Három évvel később jelent meg a  „Fiesta: The Sun Also Rises” című regénye (magyar címe: Fiesta, A nap is felkel). A regény többek között Pamplonában játszódik, ahova a szereplők a bikafuttatás ünnepére látogatnak el. A regény egy csapásra megismertette az egész világgal a pamplonai bikafuttatást,  a San Fermin-re pedig elkezdtek özönleni a külföldi turisták is.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: mult-kor, pamplona.es, onegreenplanet

Sinaola, Mexikó ötödik állama, ahol betiltották a bikaviadalokat. A PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) adatai szerint évente több ezer bikát ölnek meg a viadalok során. A kegyetlen, brutális és legfőképpen elavult tradíció az embereket hivatott szórakoztatni, de a legtöbb ember már nem kér az efféle szórakozásból.

Egy bikaviadal során többször megszúrják az állatot lándzsákkal és botokkal, haláluk lassú és gyötrelmes. Amennyiben nem sikerül megölni a bikát a porondon, kivonszolják a szenvedő állatot az arénából és levágják.

A bikaviadal állatkínzás

Az állatvédelmi aktivisták évek óta kampányolnak a bikaviadalok teljes betiltásáért, de csak lépésről-lépésre haladnak. Minden alkalom, amikor egy régió, város, állam vagy ország leteszi voksát a viadalok ellen, újabb és újabb mérföldkő a végső célhoz. A mexikói Sinaloa állam az állatvédelmi törvény reformjának keretén belül állatkínzásnak minősítette a bikaviadalokat és betiltotta azok további szervezését és látogatását. A törvény már 2021 januárjában megszületett, de Quirino Ordaz Coppel kormányzó megpróbálta megvétózni, a vétóját azonban most hatályon kívül helyezték.

Hat év börtön

Sinaloa államban mostantól akár hat év börtönt is kaphat az, aki részt vesz a bikaviadalokon. Kis lépés az állatvédőknek, nagy lépés a bikáknak. A viadalok továbbra is legálisak Mexikó 27 államában, Spanyolországban, Franciaországban, Portugáliában, Kolumbiában, Venezuelában, Peruban és Ecuadorban. Azonban az, hogy egy mexikói állam elismeri a bikaviadalok kegyetlenségét és állatkínzásnak minősíti a tradíciót, egy óriási lökés lehet nemzetközi viszonylatban is.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: onegreenplanet

A bikának egy viadalról sikerült megszöknie, a megvadult féltonnás állat felöklelt két embert, ezért a elütötték a bikát egy autóval, mert nem tudták máshogy megfékezni.

A The Guardian brit lap beszámolója szerint az eset egy 2400 fős településen, Brihuegában történt, ahol a helyi bikaviadal-arénában concurso de recortadorest rendeztek. Az esemény során a résztvevők a bátorságukat bizonygatják, annak reményében ugrálnak és forognak a bika körül, hogy elnyerik az „aréna legbátrabbjának” címét. Még mutatványokat is hajtanak végre, hogy minél jobban kihozzák a bikát a béketűréséből.

Felbőszítették majd megölték

Miután a bikát kellően felbőszítette egy bátor harcos, az megszökött az arénából és ámokfutásba kezdett. Az ideges és pánikban lévő állat felöklelt egy 73 éves és egy 64 éves férfit. Mindkét férfit kórházba szállították, egyikük kisebb sérüléseket szenvedett, a másik állapota stabil. Videó is készült az üldözésről, melyen jól látszik, hogy a viadal utolsó bikája, Campanito célba veszi az aréna kijáratát, majd kifut a falu szűk utcáira, nyomában az őt üldöző, legalább tucatnyi emberrel, köztük az esemény szervezőivel. Mivel egyéb eszköz nem volt a kezükben, egy járművel mentek az állatnak.

„Addig csapódtak az autóval a bikának, amíg az el nem pusztult” – mondta el egy helyi lakos az eldiario.es internetes lapnak.

Egy felvételen teljesen jól látszik a helyi lakos állítása, a bika az egyik utcán kószál, majd egy autó felgyorsít és teljes sebességgel nekicsapódik a bikának, akit hozzányom a falhoz. Ezt addig csinálta, amíg az állat meg nem halt.

A spanyolok többségének is elege van már a bikaviadalokból

A spanyol rendőrség beazonosította a járművet és elkezdte kivizsgálni az esetet, miután a képsorok bejárták a sajtót és hatalmas felháborodást váltottak ki az emberek nagy részében.

 „Szégyenletes és borzalmas képsorok Brihuegából” – írta a Twitteren Sergio Torres, a spanyol kormány állatvédelmi bizottságának vezetője, hozzátéve, hogy a történtekért súlyosan bűnhődniük kellene a felelősöknek, és az ehhez hasonló eseményeket be kellene tiltani, hogy ne hozzák többé szégyenbe az országot.

Vegyes reakciók

Az AnimaNaturalis állatvédő szervezet bíróságra akarja vinni az általa állatkínzásnak nevezett ügyet.

„Campanito egyetlen vétke az volt, hogy úgy cselekedett, ahogy bármelyikünk tette volna az ő helyében” – húzta alá közleményében Aida Gascón, a szervezet munkatársa, a bika arénából való kiszökésére utalva.

A guadalajarai bikaviadal-egyesület ugyanakkor dicsérte a falulakók közbelépését, amivel megakadályozták az állatot, hogy a település más területeire is eljusson, ahol nagyobb tragédia is történhetett volna.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: MTI, The Guardian

Az amfiteátrumi műsorokban medvéket, oroszlánokat, bikákat, leopárdokat és egyéb veszélyes és erejükről híres állatokat állítottak szembe esélytelenebbnek tartott ellenfelekkel, például bárányokkal, kutyákkal vagy rabszolgákkal. A kiválasztott ellenfeleket aztán beengedték az arénába, és megkezdődött a sokszor életre-halálra szóló küzdelem, amelyet a publikum lelkes éljenzéssel díjazott. Hogy ne legyen teljesen egyoldalú a küzdelem, sok praktikát bevetettek: 3-4 kutyát eresztettek egy medve ellen, vagy a rabszolga kezébe adtak egy tőrt, hogy ne végezzen vele annyira gyorsan az oroszlán, így sem a vesztes, sem a győztes nem úszta meg sérülés és szenvedés nélkül a viadalt. A viadalok az egész Római Birodalom területén elterjedtek, majd annak bukása után a keleti régiókban maradtak fent. A bikaviadal a mórok révén jutott el Spanyolországba. Annak idején még nem a mai torreádor a bika ellen felállásban, hanem a bikákat más állatokkal, főleg kutyákkal bőszítették, majd hagyták, hogy a szerencsétlen stresszes állatok a lehető legnagyobb kárt tegyék egymásban. Spanyolországból a Habsburgok spanyol házasságai révén Ausztriába is eljutott a viadalok híre, és 1710-ben Bécsben megnyitották az első Hetztheatert. A Hetz a német hajtóvadászat szóból származik, és arra utal, hogy a hajtóvadászat során a vadat kutyákkal felverik és hajtják a vadászok felé. (Jól érzékelhető a magyar “heccelni”, azaz bosszantani, megzavarni, felpaprikázni szó eredete.)

Magyarországon 1780-ban, Lipótvárosban, nyílt meg a heccszínház, ahol “2 nagy verekedő és ragadozó medve, 2 kis verekedő és ragadozó medve, 1 ragadozó medve, 1 erdélyi hecc medve, 1 verekedő és táncoló medve, 4 ragadozó farkas, 2 hecc farkas, 1 nagy erdei szarvas, 1 dán szarvas, 3 ló, 1 szamár, 1 fekete extra tűzkutya, 9 medvefogó kutya, 4 bikafogó kutya, 2 farkasfogó kutya, 7 disznó- és ökörfogó kutya, 4 közönséges csaholó kutya” alkotta a társulatot. Ugyan a lovakat és a szamarat csak teherhordásra használták, így is 42 állat, közöttük 28 kutya volt kitéve a folyamatos kegyetlen viadaloknak, majd ahogy az üzlet beindult, az állományt folyamatosan bikákkal és egzotikus vadállatokkal bővítették.

A heccszínházban 2000 ülőhely volt, amely az akkor 35 000 fős lakosságszámhoz viszonyítva nem mondható kevésnek, mégis állandó teltházzal üzemelt a létesítmény, sőt, hosszú sorok kígyóztak minden vasárnap, a bejutásra várva.

“Vasárnapokon véget nem ér… a kocsik, lovasok áradata… Mindenki arra-felé igyekszik, minden rendű és rangú ember; gyenge nőszemélyek, akik elájulnak ölebük egyetlen vakkantásától, rosszul lesznek egy nyomorék koldus láttára: …hidegvérrel nézik végig, hogyan tépik szét vérszomjas ebek szegény bikának és ökörnek a fülét, hogyan marcangolja szét a medve… a védetlen, gyönge bárányt, és tapsolnak, sőt hahotáznak a szerencsétlen, elgyötört állatok fájdalomkiváltotta üvöltésén.” – írta 1790-ben megjelent, Reisen nach St. Petersburg című útinaplójában a német Lebprecht a pesti heccről.

Nemcsak a városba látogatókat, de a budapesti közönséget is megosztotta a szórakoztatásnak ez a kegyetlen formája, és többen felemelték a hangjukat ellene, és bár a városvezetésben is megvolt a hajlandóság, nem találtak módot a népszerű intézmény bezárására. Egyes emberek (már akkor is) mulatságosnak találták az állatkínzás válogatott módjait, és maguk is “hecckutyákat” kezdtek tenyészteni, amelyeket aztán a heccszínházban engedtek egymásra, és fogadásokat lehetett kötni, melyikük marad életben. De kutyaviadalokon kívül még egyéb értelmetlen kegyetlenségeket is műsorra tűztek:

„Róka vagy néha más állat is a mint futni akarna egy nagy ponyván által, melyet egy néhány emberek fognak és rángatnak két felől, magassan fel-vetődik a levegőbe, s ismét visszaesik a ponyvára, megént fel vetődik és ismét visszaesik, mig nem meg-szédül s gyakran el is vész.” – számol be a Magyar Hírmondó.

Az 1790-es évek során a heccszínházban az állatviadalok kulturáltabb szórakozásnak adták át a helyüket, felvonultatott egzotikus állatokat és lovasbemutatókat tekinthetett meg a közönség – ilyen szempontból a hecc az állatkert és cirkusz elődjének tekinthető.

A századfordulón aztán Pest Város tanácsa úgy döntött, hogy végleg bezárja a heccszínházat, és a helyén megépülhetett a Szent István Bazilika elődje, a lipótvárosi plébániatemplom. Nincsenek arról adatok, hogy a heccszínház 20 évnyi fennállása során hány medve, bika, kutya, róka, farkas és egyéb állat végezte az emberi kegyetlenség áldozataként, de számunk több ezerre tehető.  

Nemcsak kegyetlen szórakozásnak, de egyenesen felfoghatatlannak tartunk minden olyan “szórakozást”, amely bárkinek a szenvedésébe kerül. Már többször is felhívtuk a figyelmet arra, hogy az állatos cirkuszt, a delfinshow-kat miért kerüljük. Álláspontunk szerint minden élőlénynek joga van ahhoz, hogy fájdalom, szenvedés és kínzások nélkül élje le az életét. Aki ezzel nem tud azonosulni, annak talán érdemes belegondolni, hogy tudományos kutatások bizonyították, hogy a gerinces állatok képesek félelmet és fájdalmat érezni, ugyanúgy, ahogy mi, emberek.

 

Bujdosó-Szalay Adél
(Kutyabarát.hu)

Forrás: Bogdán István – Régi magyar mulatságok (Magyar Elektronikus Könyvtár); Ozone TV – Magyarország madártávlatból; Festmények: Henry Thomas Alken – Bull baiting; Indexkép: Ste-Andre/@flickr