Idén szeptember 10. és 12. között rendezték meg a Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztivált. A hetedik alkalommal, a Gödöllői Királyi Kastélyban megtartott rendezvényen idén is sor került a természetfilm szemlére, melyen a legjobb hazai és nemzetközi alkotásokat díjazták.

Egy természetfilm szerepe a környezeti nevelésben és a természet szeretetére való tanításban szinte a valódi természetjáráshoz hasonlítható. Ha belegondolunk, hányan indultunk útnak a Másfélmillió lépés… után hazánk felfedezésére, hányan keressük fel a természet szépségeit egy-egy látványos film megtekintése után és milyen hatása van az olyan nagyszabású filmeknek, melyek egy-egy környezetvédelmi problémát mutatnak be.

Az idei fesztiválon nem volt hiány témákból, látványos és elgondolkodtató, szemet gyönyörködtető és mélyen megrázó alkotásokból.

A 98 országból érkezett közel 2000 természetfilm közül pedig kevés volt olyan, amelyben nem jelent meg a környezetvédelem témája.

Ez a napjainkban oly sürgető téma ugyanis minden természetszerető ember gondolataiban felbukkan. Az erdőt járva, a mezőn sétálva vagy épp egy tó, folyó partján. Sajnos mindenhol tetten érhető az ember pusztító tevékenysége.

Ebben a témában, pontosabban a Tisza szemétfolyamában merült mélyebbre Ljasuk Dimitry, aki a pandémia időszakát önkéntes magányban töltötte egy tisza-tavi kunyhóban. A 2021. márciusában bemutatott A Tisza nevében című természetfilm nem csak a szakmai fődíjat nyerte el, hanem az M5 tévécsatorna különdíját is.

De talán nem is ez az alkotás legnagyobb érdeme, hanem az a hatás, amelyet a film kiváltott:

„Többek közt Kárpátalján számos szemétszedést szerveztek azóta is, állami szervek a Borzsa és Latorca mellékfolyókon több mint 40 szeméttorlaszt számoltak fel, a két főszereplő adománygyűjtésén közel 15000 dollár gyűlt össze, a németországi Coburg városa 220 nagyméretű szelektív kukát ajánlott fel, és azóta több hulladékkezelő cég is.

A filmet kárpátaljai és magyarországi iskolák pedagógusai beépítették a tananyagba, a kárpátaljai lakosság érezhetően több háztartási hulladékot juttat el a szelektív hulladékgyűjtő udvarokba, az ukrán hatóságok pedig kis szelektív udvarok támogatására forrásokat különítettek el. De ami talán a legfontosabb, hogy a döntéshozókig is eljutott a film, és hatására terveket fogalmaztak meg.” – foglalta össze Ljasuk Dimitry közösségi oldalán.

A Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztivál másik kiemelt filmje Takács Rita Amiről a fák suttognak című alkotása. Korábbi cikkünket és a Ritával készült interjút ide kattintva olvashatod.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: Turista Magazin; Ljasuk Dimitry – Facebook; YouTube: Ljasuk Dimitry; Kép: https://www.pexels.com/photo/macro-photography-of-tree-235615/

The post A Tiszát sújtó szeméthelyzet az idei Természetfilm Fesztivál középpontjában appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Amiről a fák suttognak…

Egyszer volt, hol nem volt… volt egyszer egy erdő. Egy mesebeli erdő, ahol a madár sem járt. Vagyis a madár éppen igen, de szerencsére senki olyan, aki háboríthatta volna az erdő békéjét.

Magyarországon már csak kevés ilyen erdő létezik, a teljes erdőterületek kevesebb, mint 0,2%-át teszik ki erdőrezervátumok, azaz olyan védett erdőségek, ahol az erdő zavartalanul élheti az életét.

Egy ilyen békés, érintetlen erdő életébe pillanthatunk be Takács Rita természetfilmje révén, amely a Magyar Média Mecenatúra támogatásával készült, a Filmdzsungel Stúdió (A Nagy Fafilm, Mérgezett Föld) berkein belül.

Az  Amiről a fák suttognak egy valódi, háborítatlan erdő életét mutatja be lenyűgöző képeken keresztül, amelyeket egy átlagos természetjáró aligha szemlélhet meg. Bizonyára hatalmas elhivatottság kellett a készítőktől, mire elkészült az 50 perces alkotás. A film készítéséről, a természet szeretetéről és a természetfilmezés kihívásairól Takács Ritát kérdeztük.

Honnan jött az ötlet, hogy egy erdőrezervátum életét mutasd be?

Sokat kirándulok, egyszer évekkel ezelőtt a Bükkben átvitt az utunk az Őserdő Erdőrezervátumon, amit akkor még a kék jelzés keresztbe szelt. Egészen megragadott az erdőkép, ami ott fogadott, ami erős kontrasztban áll azzal, amit általában a hétköznapi szemlélő az erdőtől megszokott.

Hogyan képzeljük el a forgatási területet? Miben különbözik egy erdőrezervátum az általunk ismert erdőktől?

Az erdőrezervátum olyan fokozottan védett terület, ahol mindenfajta emberi beavatkozást betiltanak annak érdekében, hogy az erdő természetes folyamatai megismerhetővé váljanak. Nincsen fakitermelés, vadászat, a területek nagy része még a kirándulók elől is el van zárva, hogy a legkevesebb zavarás érhesse. A fák minden korosztálya megtalálható itt, a csemetéktől a hatalmas, idős fákig, gallyak, ágak, óriási korhadó földön fekvő törzsek akadályozzák a járást.

Az általánosan elterjedt erdőgazdálkodási gyakorlat egészen más erdőképet tár az átlagember elé, mint amilyen az, az erdő valódi természete szerint, lenne. A megszokott erdő rendezett. Magas, egészséges, egykorú fákból áll, könnyedén járható, faágaktól mentes mesterséges erdei utak szelik keresztbe kasul, és csak elvétve vannak benne facsonkok, idős, korhadt, elhalt fák.

A gazdasági erdők fái maximum 100-120 évesek, sok helyen a gyors növekedés érdekében az őshonos fák helyére idegenhonos fákat telepítettek. Az efféle, ember által hagyományos módon kezelt erdő nem csak az adott ökoszisztéma változatosságát, biológiai sokféleségét csökkenti – hiszen az a rengeteg faj, melynek az idős, korhadó, vagy elhalt fára lenne szüksége nem találja benne meg a helyét- , hanem ezzel szoros összefüggésben az erdő ellenállóképessége is csökken.

Mert egy természetes erdő olyan, mint egy láncolat, amiben a lánc minden elemének, vagyis minden fajnak megvan a maga helye és szerepe, így tud stabil lenni, egyensúlyban maradni. Ahol a láncolat egyes elemei hiányoznak, ott könnyebben felütik a fejüket a betegségek, a kártevők, a fák sokkal érzékenyebbek az időjárási viszontagságokkal szemben.

A filmben hihetetlenül aprólékosan és közelről mutatod be az erdő életét. Hogyan képzeljük el a forgatást? Ültetek csendben az erdőben, hosszú órákon keresztül és vártatok, csak vártatok?

A természetfilmezést sokan úgy képzelik, hogy az operatőr kisétál a gyönyörű erdőbe, leül és pár perc múlva megjelennek madarak-vadak. Ő megnyomja a rec gombot és kész is a felvétel. A valóságban a stáb kicipel a nehezen járható erdőbe 2-3 nehéz, masszív állványt, fényképezőgépet, kamerát, drónt, 3-4 optikát, lessátrat, enni és innivalót, meleg pulcsit, kisszéket. Beül a lesbe. Amíg nem jön fel a nap, fázik; amikor felkel a nap, megsül. Majd úgy 5-6 óra múlva kijön, mert már nagyon kell pisilnie, és nem történt semmi az ég világon.

A természetfilmes állandóan ki van szolgáltatva az időjárásnak, elképzeli, milyen képeket fog leforgatni, aztán sokszor az elmélet elmélet marad, és teljesen más körülményekből kell főznie.

Volt, hogy három napos napsütéses forgatásra indultunk. Majd az érkezésünk után nem sokkal hatalmas hirtelenséggel szakadt ránk az ég. Napokig papucsban mászkáltam az erdőben, mert a cipőm átázott, és 3 nap alatt sem száradt ki.

Ezt a műfajt csak szerelemből lehet csinálni, sokszorosan túlforgattuk, túldolgoztuk a kereteinket. A film minden résztvevője – a természetvédelmi szakemberektől, az operatőrön át, a zeneszerzőig- sokkal több energiát tett bele a film elkészítésébe, mint amit az anyagi korlátaink lehetővé tettek.

Aki a természetet kicsit is megismeri, annak könnyedén a szenvedélyévé válhat. Ez jól látszódott a film készítése közben is. Hiszen ennek az odaadásnak köszönhető, hogy nem csak a Mecenatúra által finanszírozott 50 perces tv film születhetett meg a leforgatott anyagból, hanem egy egész estés természetfilm is.

Volt olyan felvétel, amely különösen próbára tette a csapatot?

Volt egy borz, amelyik minden reggel valahogy 5:30 és 6:00 között megjelent, s elcsörtetett mellettünk, s mi mégsem tudtunk róla egyetlen használható felvételt sem csinálni. Vagy nem volt elég fény, vagy pont nem lett éles, vagy pont túl távol volt, vagy túl közel… Az operatőrnek minden nap csak az az 1- 1,5 perc áll rendelkezésére, amíg a borz áthalad a szokásos útján. Ha elszalasztja, ha megremeg a keze, ha zajt csap, ha túl korán jött a borz, s nincs elég fény, akkor nincs mese, 24 óra múlva próbálkozhat megint, újabb 1- 1,5 perc erejéig.

Egy másik alkalommal hatalmas bőröndökkel a kezünkben mentünk hárman egyre beljebb és beljebb az erdőbe. Csodálatos kora reggeli fények voltak, és akkor a legcsodálatosabb ellenfényben, a legoptimálisabb körülmények között szépen komótosan végigsétált tőlünk úgy 10 méternyi távolságban egy óriási kidőlt fa oldalán egy nyuszt – soha visszanemtérő pillanat, a kamera pedig a táska legalján! Az teljesen általános dolog, hogy a régen áhított vad és a különleges, ritka madár akkor jön, amikor a kamera el van pakolva.

A filmben timelapse felvételeket is látunk, amelyeken gyorsítva szemlélhetjük például egy gomba vagy makk fejlődését. Ezek hogyan készültek?

A hosszú időt átfogó, ún. timelapse, felvételek készítésére akkor volt szükség, amikor a növények mozgását, a levelek bomlását, a gombák növekedését, vagy a bükkmakkok csírázását akartuk megmutatni. Kb. 200 ilyen felvételt készítettünk, gyakorlatilag 1-1,5 éven keresztül folyamatosan kattogtak a fényképezőgépek. A felvételek fele azonnal a kukába került… Miután három napig forgott a felvétel, a végén kiderült, hogy nem mozdult semmit, vagy kiment az élességből, berothadt, stb. Hosszú és nehézkes tanulási folyamat volt, mire megtanultuk megteremteni az optimális körülményeket a gombáknak, növényeknek.

Mikor láthatjuk a teljes filmet? Van már kitűzött dátum?

A jelenlegi helyzetre való tekintettel pontos vetítési dátum még nincs kitűzve. Annyit lehet most tudni, hogy valamikor január vége előtt fogja vetíteni a televíziós változatot a Duna Televízió, az egész estés változatot pedig ezután fogjuk bemutatni a nagyközönségnek.

Takács Rita filmrendezővel Bujdosó-Szalay Adél beszélgetett. Indexkép és trailer: Filmdzsungel Stúdió.

The post Amiről a fák suttognak appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.