A tanulmány, amely a Biology Letters című folyóiratban jelent meg, rávilágít arra, hogy a kisebb agyméret nem feltétlenül jelenti a kognitív képességek gyengeségét – sőt, egyes esetekben éppen az ellenkezője igaz.

A kutatók a svájci Berni Természettudományi Múzeum gyűjteményében található 1682 kutyakoponya vizsgálatával állapították meg, hogy a kisebb testű kutyák relatív agymérete gyakran nagyobb, mint a nagyobb testű munkakutyáké. Például a csivavák agya, testméretükhöz viszonyítva, nagyobb, mint a szibériai huskyké, amely fajta azonban híres intelligenciájáról és munkabírásáról.

„Az evolúció általában nagyobb agyméretet társít a komplexebb kognitív képességekhez, de a kutyák esetében ezt a mintát nem látjuk” – mondta Ana Balcarcel, a tanulmány vezető szerzője és a Montpellier Evolúciós Tudományok Intézetének biológusa.

A mesterséges szelekció szerepe

A kutyák különleges helyet foglalnak el az állatvilágban, hiszen evolúciójukat erősen befolyásolta az emberi mesterséges szelekció. Míg a vadon élő emlősöknél a relatív agyméret növekedése előnyös a túlélés szempontjából, a kutyák esetében az emberi igények formálták a fejlődést. Balcarcel szerint a munkakutyák – például a huskyk, pireneusi hegyikutyák és rottweilerek – agya kisebb relatív méretű, de ezek a kutyák mégis kiemelkedő viselkedéskontrollal és rövid távú memóriával rendelkeznek. Ezeket a tulajdonságokat elsősorban munkavégzésre tenyésztették ki, például kereső-mentő feladatokhoz vagy vakvezetéshez.

A társas kutyák relatív agymérete nagyobb

A társas, ölebként tartott fajták – mint a csivava, a pomerániai törpespicc vagy a yorkshire terrier – agymérete testméretükhöz képest nagyobb, mint a munkakutyáké. Ugyanakkor ezek a kutyák gyakrabban mutatnak félelmet, szeparációs szorongást és figyelemkereső viselkedést. Ezeket a tulajdonságokat a mesterséges szelekció kedvezőnek találta, hiszen az ölebek legfőbb feladata az emberi társaság biztosítása.

„A félelem és az agresszió talán kevésbé számított hátránynak ezeknél a fajtáknál, szemben a munkakutyákkal, amelyeknél a taníthatóság és az önkontroll kiemelten fontos volt” – tette hozzá Balcarcel.

Bár a kutatás jelentős különbségeket talált a kutyák agyméretének és testméretének arányában, a kutatók hangsúlyozták, hogy ez nem jelenti azt, hogy az egyes fajták intelligenciája közvetlenül megállapítható lenne ezen adatok alapján.

„Minden kutya különleges és egyedi módon specializálódott. Egy kisebb agyú kutya is lehet rendkívül okos a saját feladatkörében” – emlékeztetett Balcarcel.

A kutatócsoport tervezi, hogy a jövőben részletesebben is vizsgálja a különböző kutyafajták agyának formáját és működését. Például az agy neokortexének – amely a magasabb szintű kognitív funkciókért felelős – eltéréseit fogják elemezni.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu) 

Forrás: BiologyLetters