A nepáli kóbor kutya 11 000 km-t utazott, hogy új otthonra találjon
Bár a kóbor kutya élete tragikusan is végződhetett volna, ez egy igazi amerikai álom sztori, természetesen happy end-del. A főszereplő Nepál fővárosában, Katmanduban tengette szánalmas kis életét, de a szerencse közbelépett, és néhány elszánt embernek és sok nagylelkű támogatónak köszönhetően ma már igazi kedvencként élhet az Amerikai Egyesült Államokban.
Chori, a nepáli kóbor kutya, ahogy a mellékelt képeken is látszik, abszolút fotogén. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy Natalie Rykiel, a Johns Hopkins kórház ápolója 1 300 dollárnyi adományt tudott gyűjteni a számára, amely fedezte a kutya Amerikába szállításának költségét.
Egyszer volt, hol nem volt…
Natalie 2019 februárjában érkezett Nepálba, hogy egy közegészségügyi intézményben dolgozzon. A munkahelye bejáratánál vette észre a kutyát a borzasztó lábsérüléssel, amelyet valószínűleg egy motoros gázolás okozott. Chori lába részlegesen levált a testéről, a nyílt törésből a csont kandikált ki, és már az elhalás tünetei mutatkoztak. Chori, akárcsak a többi nepáli kóbor kutya, tele volt kullanccsal és bolhával.
Natalie azonnal látta, hogy a kutyus állatorvosi segítség nélkül nem éli túl a sérülést, ezért a brit alapítású Kathmandu Animal Treatment Center-hez fordult, ahol ingyenes orvosi ellátást biztosítanak. Chori lábát csípőnél amputálni kellett, ezen kívül ivartalanították és be is oltották a kutyust. Két és fél hónapig lábadozott a kórházban, ahol etették és gondját viselték, ami rontotta a túlélési esélyeit az utcán, azért a személyzet attól tartott, hogy nem élné túl, ha visszakerülne.
Natalie ekkor egy Facebook csoporthoz fordult, akik segítenek, hogy pár szerencsés nepáli kóbor kutya otthonra találjon. Megkezdődött az adománygyűjtés, amelyből Chori átmeneti ellátását és az utazását szerették volna fedezni. Mindössze 24 óra alatt sikerült 1 300 amerikai dollárt összegyűjteni, és egy New York-i menhely vállalta, hogy beutazása után otthont keres Chorinak.
Az üveghegyen túl
Mielőtt Chori útra kelhetett volna még sok teendő volt, ezért egy Nepálban élő amerikai expat, Monica, vállalta, hogy gondoskodik Choriról, amíg Katmanduban kell maradnia. Monicát megérintette a kutyus küzdőszelleme, az a kitartás és élni akarás, amelyet a roncsolódott lába ellenére mutatott. Szerencsére Chorit nem viselte meg az amputáció, és egy hátsó lábbal is mozgékony, energikus kutyaként viselkedett. A járásán és a mozgásán szinte nem is látszott, hogy hiányzik egy végtagja. Chori és Monica uszkárja hamar jóba lettek, sokat szaladgáltak a kertben és együtt durmoltak a fekhelyükön. A törődés és az anaplazmózis elleni kezelés együtt meghozta a várt eredményt, és mire elérkezett az utazás ideje, Chori vidám, kiegyensúlyozott és egészséges kutyává vált.
Már csak egyetlen dolog hiányzott: Chorit valakinek el kellett kísérnie a repülőúton. A kutya csomagként történő szállítása 350 dollár körül mozgott volna a Katmandu – New York útvonalon, ezzel szemben a kisállatszállítás közel 2 000 dollárba került volna. Ahhoz, hogy csomagként utazhasson, Chorinak kísérő kellett, aki vállalkozik a hosszú útra vele.
Itt ajánlotta fel segítségét Karen, az Animal-Kind International állatvédő szervezet munkatársa, aki éppen Nepálba utazott, hogy az ottani kutyák helyzetén segítsen. Bár ilyen utakra a saját kutyáival szokott menni, most úgy döntött, hogy Chorinak segít inkább a hazajutásban. Így az utolsó láncszem is a helyére került, és semmi nem választhatta el Chorit a boldog élettől.
Happy End
Chori története, hála a rengeteg segítségnek és a határokon átívelő összefogásnak, boldog véget ért. A nepáli kóbor kutya már Hilary Krishnan életét boldogítja. Hilary egy brooklyni reklámügynökség kreatív producere, kutyabarát munkahelyére pedig Chori is minden nap vele tart. Szabadidejében Hilary macskája, a félszemű Lucky játszótársa, de csatlakoztak egy brooklyni kutyás klubhoz is, ahol kifejezetten végtaghiányos kutyák számára tartanak játszócsoportokat.
