Saját KB bal
Saját KB jobb
Processed with VSCO with e2 preset

Kiránduljunk kutyával! – Sopron

Kutyásként, azt gondolom, mindannyiunk számára egyértelmű, hogy mi az a hűség, az elkötelezettség. Tudjuk, hogy bármi történjen, a kutyánk soha nem hagyna el minket, mindig szeretni fog minket és kiáll mellettünk. Sopronban járva ugyanez az érzés járja át az embert, ha a helyiekkel a városról és annak kalandos történetéről beszélgetünk. A soproniak igazi lokálpatrióták. Kedvesen és szeretettel fogadják az ideérkezőket, legyenek akár két-, akár négylábúak, és szívesen kalauzolják őket gyönyörű városukban.

Az első világháborút lezáró békeszerződések megfogalmazásakor az amúgy jelentős németajkú lakossággal rendelkező Sopronban népszavazást írtak ki, amelyben az itt élők dönthettek arról, hogy a város és környező nyolc település Ausztriához vagy Magyarországhoz tartozzon-e a jövőben. A többség Magyarország mellett döntött, ezért kapta a város a Civitas Fidelissima, azaz a leghűségesebb város címet. Ezt a döntést aztán sokszor sokan bánták, főleg a második világháború alatt, amikor a várost nemcsak a bombák, de a nemzetiségeket érintő szankciók is sújtották: a város zsidó lakosságát (1857 főt) elhurcolták, majd 1946-ban 2005 német anyanyelvű lakost kitelepítettek. 1949-re a városban 11 000-rel éltek kevesebben, mint az évtized elején. Minden sorscsapás ellenére Sopron büszke a hűségére, történelmére, műemlékeire és kultúrájára, és szeretettel várja az idelátogatókat.

Szerencsésnek mondhatom magam, mivel a családom egy része Sopronban él, ezért gyermekkorom óta többször volt lehetőségem hosszabb-rövidebb időt a városban tölteni. Ettől függetlenül, nem tudom megunni Sopront, minden alkalommal rácsodálkozom arra, ami örök és arra, ami új. Tatyival sem először jártunk itt, és mindig jó élményekkel töltődünk fel. Legutóbb csodálatos tavaszi napsütésben bolyongtunk, fagyiztunk és kávéztunk a Várkör egyik teraszán és gyönyörködtünk az ápolt, virágos utcákban.

Sopron belvárosának nagy része sétálóövezet, nem kell a forgalomra figyelnünk, szabadon szemlélhetjük a csodás homlokzatokat és a szinte minden házon megtalálható műemlékvédelmi és emléktáblákat: “ebben a házban alkotott Haydn”, “házi koncerteket adott itt Liszt Ferenc”, és még sorolhatnám. Szinte nem is áll itt olyan ház, palota vagy kúria, amelynek ne lenne története; Sopron Magyarország második leggazdagabb települése műemlékek tekintetében. Miközben mi a táblákat szemléljük, kutyánk a cserjeszinten szabadon szaglászhat, és nem kell félnünk, hogy piszkot talál, az utcák ugyanis patyolattiszták. A soproniak egyébként mindig csodálkoznak, ha az ember megemlíti, hogy milyen szép tiszta a város – számukra ez alapvető, és nem értik, mi ezen a rendkívüli. Ugyanúgy, ahogy sokszor azt sem értik, miért ne lehetne kutyával is bemenni egy üzletbe vagy kávézóba. Kevés kivételtől eltekintve ez nem okoz problémát, főleg jó időben, amikor a teraszok is nyitva vannak.

Sopron tehát több szempontból is megér egy kiruccanást, főleg, ha számításba vesszük, hogy a város mellett elterülő Lövérekben (vagy elterjedtebb írásmóddal: Lővérekben) remek túrákat is tehetünk: 369 kilométernyi jelölt turistaút, sétaút és három tanösvény vár meghódításra. Ebből a választékból a kényelmes ebéd utáni sétától a komolyabb kihívást jelentő túrákig mindenki megtalálhatja a neki valót. A Parkerdőben nem véletlenül található 9 kilátó is, ezzel Sopront nem csak a hűség, de kilátók városává is avatva. A város fekvésének és az Alpok közelségének köszönhetően ugyanis több pontról is gyönyörű kilátás tárul elénk.

A vicces az, hogy első hallásra úgy tűnhet, Sopronban már túlteljesítették az éves kilátó irányelvet, a Lövérekben járva még mindig találhatunk olyan helyeket, ahol felmerülhet bennünk, hogy ide miért nem építettek kilátót, olyan szép panoráma tárul elénk. A kilátók építése nem újkeletű szenvedély itt, a Károly-kilátó, amely a Váris hegyen áll, 1876 óta várja a természetjárókat, azóta, hogy Romwalter Károly saját költségén felépíttette. Az ikonikus fa kilátó felső szintjéről tiszta időben látszik a pozsonyi vár és a pannonhalmi apátság is. A kilátó épülete kutyával hivatalosan nem látogatható, de az oda- és visszaút hatalmas élmény az ebeknek is.

Ha a Lövér Szállótól indultok, a Ciklámen tanösvényen haladjatok a magaslati parkoló irányába, onnan tudjátok elérni a kilátót egy rövid kitérővel, majd a tanösvényre visszatérve megtekinthetitek a Hallstatt-kori temetőt és a kora-vaskori földvárat, ahol a Várhegy kilátó is található. A TV-torony irányában a kiindulási ponthoz érkezhettek. A szintemelkedések és a táv (kb. 10 km) és a látnivalók miatt számoljatok legalább 4-5 óra teljesítési idővel, és eszerint szerelkezzetek fel enni- és innivalóval magatoknak és a kutyáknak is. Mindenképpen gondoskodjatok kullancs elleni védelemről, a csapadékosabb időjárás miatt az Alpokalja az egyik legveszélyesebb régió a kullancsok szempontjából.

Rövidebb, de nem kevésbé látványos sétának javaslom a szintén a Lövér Szállótól induló Várisi sétautat, amely, kicsit több, mint 3 kilométeres hosszával és sok paddal, játszótérrel a kutyás családok kedvelt helye lehet.

Szerző: Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme

Képek: @tatyiandme

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...