5 dolog, amiben félreértjük a kutyánkat

Körbejárta az internetet egy videó, amiben a család kutyája nem engedi a kismama pocakját megérinteni a nő mellett álló férfinak. A kisfilmhez kapcsolódó fórumhozzászólások: „aranyos”, „okos”, „mennyire szereti a gazdiját”, kiverték nálam a biztosítékot a kutyaiskolában tanultak alapján. Valóban az a jó, ha a kutya mindentől megvéd, akkor is, ha látszólag nem indokolt? Szépen néznék ki, ha a gyerekem apja nem simogathatná meg a pocakom. – olvasható az nlcafe.hu-n

Íme a videó:

:

És a tévhitek:

1. „Annyira szeret, hogy senkit sem enged oda hozzám!”

A rossz hír, hogy ennek semmi köze a szeretethez. Gondoljunk csak bele! Ha egy kedves ismerősünkkel találkozunk kutyasétáltatás közben, mi döntjük el, hogy megöleljük-e, vagy a kutyánk? Ha egy állat indokolatlanul a gazdája védelmére kel, az azt jelenti, hogy nem tartja alkalmasnak arra, hogy saját magát megvédje. Ebben az esetben idővel a kutya fegyelmezésével is gondok lehetnek, ezért érdemes szakember segítségét kérni.

2. „Néha elvonul és megmorog, ha én megyek oda hozzá.”

Fontos, hogy a kedvencünknek legyen egy vacka, ahova elvonulhat pihenni, ahol a család legkisebbjei nem tudják dögönyözni. Az azonban aggodalomra adhat okot, ha rendre ő szabja meg nekünk, odamehetünk-e hozzá vagy sem. Nem szabad ráhagyni, mert ha megszokja, hogy az ő döntése érvényesül, előbb-utóbb más esetben sem fog hallgatni ránk.

3. „Nem szereti a kiskutyákat, van ilyen!”

Nem, ilyen nincs. Egy egészségesen szocializált kutya nem bántja a kölyköt. Pontosan úgy, ahogyan egy felnőtt ember sem ver meg egy gyereket. Ha a kutya mégis indok nélkül támad kölykökre, vagy más kutyákra, komoly szocializációs hiányosságai vannak, amit egy jó kutyaiskolában könnyen ki tudnak küszöbölni.

4. „Napközben, míg távol vagyunk, rumlit csinál a lakásból.”

A felsorolt esetek közül talán erre a legkönnyebb a megoldás: foglalkozzunk vele. Járjunk el együtt sétálni, kutyaközösségbe, tanítsunk neki feladatokat. Így annyira lefárasztjuk a kutyát, hogy a nap hátralévő részében pihenni fog, és le fog szokni a lakás átrendezéséről.

5. „Kicsi kutya, minek nevelni?”

Hányszor láttuk már, hogy Fifike az utcán vérben forgó szemekkel szalad a negyvenöt kilós Góliát felé, miközben a gazdája elnéző mosollyal húzza őt vissza a pórázzal? Képzeljük el, mi történhet akkor, ha Fifike nincsen pórázon. A kistermetű kutyák épp olyan bajt tudnak okozni, mint nagytestű társaik. A szocializálódás – mérettől függetlenül – azért is fontos, mert a kutya nem értelmezi automatikusan az erőviszonyokat, ki kell tapasztalnia, mi az, amit fajtársával szemben megengedhet magának és mi az, amit nem.

Tóth Gabriella Éva
(nlcafe.hu)

 

 

(kutyabarát.hu)