Kutyatévé – kell ez a kutyámnak?
Talán mondanunk sem kell, hogy a kutyáknak szóló kábeltévé ötlete az Egyesült Államokból származik, ahol több mint 40 millió kutyás háztartás van. 2013-ban indult útjára itt az első kutyatévé, amely a fantáziadús DogTV nevet kapta. A kutyáknak szóló adásokra elő lehet fizetni több ottani kábelszolgáltatónál, de YouTube-on keresztül is nézhető. Magyarországon átmenetileg elérhető volt a csatorna egy reggeli műsorsávban, de számos ingyenes kutyáknak szóló videót találunk a YouTube-on is.
A kínálat tehát adott, de vajon szüksége van-e kutyáinknak kutyatévére? Miben különbözik egy kutyáknak szóló műsor egy normál adástól és segít-e a kutyatévé a szeparációs szorongás leküzdésében?
Alexandra Horowitz, a kutyák kognitív képességeit kutató New York-i tudós és írónő „Inside of a Dog” című könyvében azt írja, hogy mivel a kutyák látása különbözik az emberétől, ezért a televízió képét nem úgy látják, mint mi. Nem folyamatos mozgást látnak a képernyőn, hanem állóképek és fekete kép váltakozását (mivel sokkal gyorsabb mozgást is képesek felfogni, az ő agyukat nem lehet a gyorsan egymás után vetített képek illúziójával megtéveszteni). Ellenvélemények szerint a digitális technológia már a kutyák számára is élvezhetővé teszi a televíziózást, ám a miénknél sokkal érzékenyebb hallásuk miatt a televízió zaja zavarhatja őket.
Teljesen érthető, hogy nem szívesen hagyjuk otthon a kutyánkat egész napra mindenféle inger és stimuláció nélkül. Szeretnénk gondoskodni róla, hogy addig is, amíg mi nem vagyunk vele, négylábú társunk jól érzi magát, nem unatkozik, és nem szorong. Erre nem feltétlenül jó megoldás, ha a televíziót hagyjuk bekapcsolva, mivel a műsorokban akár a kutyánk számára ijesztő, zavaró kép- és hanghatások is előfordulhatnak, így lehet, hogy pont az ellenkező hatást érjük el, mint szándékunkban állt.
A kutyatévét úgy fejlesztették, hogy olyan képeket és hangokat tartalmazzon, amely érdekes tartalom a kutyáknak, ugyanakkor az emberi tévétől eltérően, a kutyatévében nincsenek hirtelen hanghatások, például a reklám nem hangosabb, mint az adás, és nem alkalmaznak a kutyák számára káros, nyugtalanító vagy ijesztő effekteket.
A kutyáknak szóló videókat úgy építik fel, hogy nyugtassa, stimulálja vagy szoktassa valamihez az ebeket. A nyugtató videókban többnyire relaxációs zene szól, más állatokról vetített képek mellett. Ez egyes kutyákat leköt, míg másokat teljesen hidegen hagy, mindenesetre nem ártalmas.
A stimulációs videók aktivizálják a kutyákat, ebben a kategóriában a sípolós játékoktól az emberi beszédig sok minden van. Számunkra kifejezetten idegesítő lehet ezt nézni, nagyjából olyan, mintha csecsemőknek gügyögő felnőtteket filmeztek volna le és ezt csodálhatjuk meg a képernyőnk méretétől függően akár bizarr méretben is, jó hosszú ideig. Személyes tapasztalatom szerint ezt a kutyáink sem tudják igazán hova tenni, de lehet, hogy csak a nyelvi nehézségek miatt – mivel a legtöbb ilyen videó angol nyelvű.
A harmadik kategória az úgynevezett „exposure”, amely nagyjából „szoktatást” jelent. Ezek olyan videók, ahol valamilyen, a kutyánk számára félelmetes hanghatást helyeznek ez a videóban, de kellemes ingerekkel veszik körül. Így elméletileg a kutyánk fokozatosan szokik hozzá az ingerhez és nem reagál majd rá szorongással vagy ijedtséggel, ha a váló életben találkozik vele.
A kutyatévé és a szeparációs szorongás összefüggéséről egyelőre nem áll rendelkezésre mérvadó tudományos kutatás, ám az interneten fellelhető vélemények szerint sok esetben tapasztalható pozitív változás a kutyák viselkedésében a nyugtató televíziózás hatására. A szeparációs szorongás azonban egy összetett probléma, amely összetett kezelést és szoros kutya-gazdi együttműködést igényel.
Mit gondoltok? A Ti kutyáitok szeretnek tévézni? Van otthon DogTV-tek? Szoktatok zenét vagy filmeket bekapcsolva hagyni a kutyáitoknak, ha elmentek otthonról? Osszátok meg kommentben!
Bujdosó-Szalay Adél
(Kutyabarát.hu)
Forrás: dogtv.com, positively.co.uk
Alexandra Horowitz: Inside of a Dog (Simon and Schuster; 2009)
Képek: @flickr, www.dogtv.com
