Gyerekpótló kutyusok
Mivel az ember után a kutyák a legszociálisabb lények a világon, majdnem úgy lehet gondoskodni róluk, mint egy emberről. Nem csoda, ha sok embernél szülői, sőt, a szerelemhez hasonló érzelmeket váltanak ki! – írja Kormos Olga a marmalade.hu oldalán
Egyre kevesebb gyerek születik a fejlett világ országaiban, – ebben sajnos hazánk is az élbolyban áll. Ezzel nem mondtunk semmi újat, de a Quartz érdekes párhuzamra hívja fel a figyelmet. Amennyivel kevesebb gyereket szült az elmúlt években a 19-29 éves korosztály az Amerikai Egyesült Államokban, annyival több zsebkutyát vásároltak. Azt nem mondják, hogy a két adat között szoros lenne az összefüggés, de vannak a témával foglalkozó elemzők, akik szerint a kis háziállatoknak valóban gyerekpótló szerepük lehet. Ezt bizonyítani látszik az is, hogy nem csak egyre több kiskutyát vásárolnak az amerikaiak, de a kutyákra szabott szolgáltatások is keresettebbek lettek: egyre jobb üzlet a kutyafitnesz, soha nem látott mennyiségben fogynak a prémium kutyatápok, a kutyaöltözékek, a családi programok mellett egyre több utazási iroda hirdet kutyásoknak kitalált nyaralásokat. És a kutyatenyésztők szerint tényleg megnőtt a kereslet a kistestűek, úgy, mint a westy, a mopsz, a bolognese, a tibeti spániel, a chihuahuák és a bulldog iránt.
Etológusok szerint is valami átalakulóban van, mert a kutya funkciója az utóbbi három-négy évtized alatt jelentősen átalakult. Míg vidéken még élnek a klasszikus feladatok, – terelőkutya, házőrző kutya, vadászkutya – a városokban a kutya ma már társ, gyerekpótló, esetleg gyerekfelvigyázó, vagy éppen mindennapi életet segítő, esetleg terápiás állat.
Hasonlóság egyébként valóban akad. A kutyák, akárcsak a gyerekek, állandóan feszegetik a határokat, próbálgatják, hogy meddig mehetnek el. Ezért akárcsak a gyerekek nevelésénél, a kutyáknál is egyértelműen és következetesen ki kell jelölni a határokat, illetve kereteket, s akkor megy minden, mint a karikacsapás. Bár azzal számolnia kell a gyermektelen pároknak, hogy az etetés-itatás-sétáltatás háromszöge után nincs továbblépés, mint egy cseperedő gyermeknél, sőt, a négylábú élettartama miatt csak belátható ideig tart. Azaz a gyerekhez hasonlatos felelősség és gondozás nagyjából itt véget is ér. Lehet, a kutyásoknak ez épp elég. Pedig a kutya mellett soha nem tapasztalhatja meg a gazda, amit egy kölyök mellett igen. Hogy egy magatehetetlen babából értelmes, érzelmeket adó és kapó felnőtt ember válik. Hogy kis gyerekek – kis gond, nagy gyerek – nagy gond. Annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. -írja Kormos Olga.
Egyet is értünk, meg nem is. A kutya sok esetben van akkora felelősség, mint egy gyermek, ez nem kérdés számunkra. Sokan tudják ezt, akik gyereket is felneveltek már és kutyájuk is családtagként éli / élte életét velük. A felelősség és gondozás korántsem ér véget a kutya fizikai, biológiai igényeinek kielégítésével, és noha nem „cseperedik” fel , mint egy gyerek, de a nevelése, tanítása és szocializációja egy életen kesresztül tart. Ami a legérdekesebb, hogy a kutyákon is megfigyelhetők olyan kognitív folyamatok, melyek a gyerekek nevelésében is megfigyelhetők, szerepet játszanak, nem beszélve a megerősítés fontosságáról.
A kutya családtag, de nem ember. Ezzel tisztában kell lenni. Ez azonban – szerintünk – nem jelenti azt, hogy egy kutya nevelése egy bizonyos ponton véget érne, csak más eszközöket kell használni. A felelős kutyatartás alapjaihoz tartoznak ezen eszközök, melyeket egy felelős kutyatartó négylábú kedvence személyiségének megfeleően (Cesar Millan ezt energiaszintnek nevezi) alkalmaz. A kutya nevelése talán abból a szempontból is összetettebb, hogy a kutya – hiába a több ezer éves domesztikáció, mégis – ösztönlény, ami azt jelenti, hogy bizonyos helyzetekben felülírja az eddig szépen megtanult szabályokat és ösztönszerűen cselekszik. Fontos ezt tudnunk és erre felkészülnünk annak érdekében, hogy kutyánkat a legkörültekintőbben neveljük és teljes jogú családtagként élhesse velünk életét.
(kutyabarát.hu)
