Nem hiába a nagy kedvencünk Örkény István (1912-1979), Kossuth-díjas író, a magyar groteszk próza és abszurd dráma megteremtője. Nem csupán az „Egyperces novellák” és a „Tóték” miatt szeretjük, hanem azért is, mert igazi kutyabarát volt.

Örkénynek több kutyája is volt. Imádott spánieljéről, Rexiről, még a munkaszolgálatos évei alatt sem felejtkezett el: a hadifogságból írt leveleiben mindig érdeklődött kutyája felől. Családja sokáig nem merte elmondani az írónak, hogy időközben meghalt a kedvence.

Később, harmadik feleségével, Radnóti Zsuzsával (irodalomtörténész, dramaturg) befogadták Jöttit, a mindennél és mindenkinél becsesebb keverék kutyust.  A Bereményi Géza és Mácsai Pál szerkesztésében készült „Azt meséld el Pista” című könyvben, így mesél Örkény kedvencéről:

Az új otthon okozta felhőtlen boldogságban befogadtunk egy kóbor kutyát. Jötti lett a neve, mert úgy jött. Nem tudtuk, milyen, leginkább őzikére hasonlított, egy darabig szilárdan hittük, lehet, hogy őz lesz belőle, csak még nem döntötte el, mert fiatal. Nem értek kutyákhoz, de etettem, itattam, vakartam. Önzetlenül tettem, ne féljenek, nálunk nem lett kutyamitológia, mint Dérynél, befogadtam, mert éjjel, szakadó esőben nyüszített az ajtóm előtt. Ha önök szakadó esőben nyüszítettek volna az ajtóm előtt, önöket is befogadtam volna. Etettem, itattam, vakargattam is volna. Humanista író vagyok.”


Örkény első feleségével, Gönczi Flórával és spánieljével (fotó: orkenyistvan.hu)


Örkény és Jötti (Balla Demeter fotója, magántulajdon, forrás: orkenyistvan.hu)

 

Fotók: orkenyistvan.hu
Örkény István özvegye, Radnóti Zsuzsa hozzájárulásával

(kutyabarát.hu)

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...