Miért kivételesen ritka a szabadságvesztés büntetés az állatkínzás jogkövetkezményeként?

Miért kivételesen ritka a szabadságvesztés büntetés az állatkínzás jogkövetkezményeként?

2014 MÁJ 14  |  Hírek

Felmerülhet a kérdés - akár a médiában is hallható/látható esetek kapcsán -, hogy ha megtalálták az elkövetőt, és egyértelműen bizonyított az állatkínzás cselekménye, akkor miért marad el a Btk.-ban szereplő, akár több éves szabadságvesztés jogkövetkezménye, még a legkegyetlenebb eseteknél is?

Jelen cikkünkben olyan bírósági eseteket mutatunk be, ahol egyértelműen megállapítják ugyan az állatkínzás elkövetését, de annak jogkövetkezményét, az ítéletben foglalt büntetést, joggal tarthatjuk a cselekménnyel nem arányban állónak.

A korábbi cikkemben már hangot adtam annak, hogy hatalmas különbségek vannak bíróságok és bírósági tanácsok között a tekintetben, hogy mit tekintenek állatkínzásnak, illetve hogyan értékelik, büntetik az adott cselekményt. A másik általánosnak mondható probléma, hogy egy bizonyított állatkínzás esetén is a bírósági szak akár több évig eltarthat. Az egyik alább ismertetett jogesetben például, a 2008-as elkövetés ellenére, csak tavaly született jogerős ítélet az ügyben. Az időmúlás (azaz amikor a bűncselekmény elkövetésétől hosszabb idő telik el) pedig jelentős enyhítő körülmény a magyar bírósági joggyakorlatban.

A fent említett ügyben 2008. júniusában a vádlott a családi háza udvaráról, egy kutya elriasztás céljából, légpuskájával célzott lövést adott le. Az utcán szaladó kutyát mellkason lőtte, aminek következtében néhány percen belül meghalt a kutya. Az elsőfokú városi bíróság szerint nem történt állatkínzás (!), hiszen a törvényi tényállás szerint csak az követ el állatkínzást, aki „indokolatlanul bántalmaz gerinces állatot”. A bíróság álláspontja szerint, az állat „puszta” megölése, nem jár együtt az állat szükségtelen fájdalmat okozó bántalmazásával, így nem beszélhetünk állatkínzásról. Ezért a városi bíróság felmentette a vádlottat az állatkínzás vétsége alól.

Az ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be, és kérte a vádlott bűnösségének megállapítását, valamint büntetés kiszabását. A másodfokú megyei bíróság azonban már másképp látta az esetet: szerintük a vádlott az állatkínzás vétségét megvalósította. A cselekményt indokolatlannak minősítette a bíróság, az elriasztás szándéka nem tekinthető a kutya lelövésére elfogadható indoknak.

Ezért a másodfok megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, bűnösnek kimondva a vádlottat, és vele szemben 40.000 Ft összegű pénzbüntetést szabott ki, de ennek végrehajtását - a vádlott megbánó magatartására és bocsánatkérésére figyelemmel - 1 évi próbaidőre felfüggesztette (!). Az ügyész ismét kérte a büntetés súlyosítását, mivel álláspontja szerint eltúlzottan gyenge a joghátrány – még az időmúlásra is tekintettel (hiszen közben már 2013-at írunk). Az ítélőtábla részben alaposnak találta az ügyészi indítványt: a pénzbüntetést helytállónak találta, de a pénzbüntetés végrehajtásának felfüggesztését valóban eltúlzottan enyhének értékelte. Ezért - a 40.000 Ft pénzbüntetés összegét megtartva – mellőzte a végrehajtás felfüggesztését, így az összeget a vádlottnak meg kellett fizetnie.

Egy másik ügyben az egyik elkövető (későbbiekben II. rendű vádlott) még 2011-ben elhatározta, hogy a korábban ajándékba kapott két kutyakölyköt nem neveli tovább, mert nincs pénze az ellátásukra, oltásukra. Az I. rendű vádlottal egy szatyorba tették a két kölyköt, és a szántóföldön az I. rendű vádlott kapával 2-3 nagy ütést mért a szatyorra, amitől elnémultak a kölykök (a II. rendű ekkor már távolabb volt a helyszíntől , mivel elmondása szerint - nem akarta látni az esetet). Végül az I. rendű terhelt a szatyrot - anélkül, hogy meggyőződött volna az állatok állapotáról - egy árokba dobta. A két kutya közül az egyik meghalt (a bántalmazást követő 5-10 percen belül - a szakértői vélemény szerint), a másik kijutott sebesülten a reklámszatyorból, nyüszítését az arra járók meghallották, és állatorvoshoz vitték. A megmenekült kiskutya maradandó fogyatékosság nélkül meggyógyult, és egyik megtalálója vette gondozásába.

Az elsőfokú városi bíróság 2012. februárjában kihirdetett ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki állatkínzás bűntettében. Ezért, - valamint , mert a bíróság már korábban garázdaság miatt próbára bocsátást alkalmazott vele szemben, halmazati büntetésül nyolc hónapi - végrehajtásában három évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A II. rendű terheltet pedig 2 rendbeli állatkínzás bűntette miatt - halmazati büntetésül - négy hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette. 2013-ban lett jogerős az ítélet.

A megdöbbentően enyhe büntetési tételeket a közel múltból még hosszasan sorolhatnánk: A médiában is nagy visszhangot kapott, szebenyi gazda esete, aki baltával verte agyon saját kutyáját, 80.000 Ft összegű pénzbüntetést kapott. Annak a férfinak, aki három tacskó kölyök kutyáját ölte meg (földhöz csapkodva) mindössze 40 napi közmunkát kellett letöltenie. Annak a kutya tulajdonosnak pedig, aki annyira elhanyagolta a kutyáját, hogy belenőtt a lánca nyakába, mindössze 70.000 Ft összegű pénzbüntetést kellett megfizetnie.

Joggal váltanak ki elégedetlenséget fenti büntetések, bármelyik egészséges lelkületű, állatszerető emberből, és joggal tehetik fel sokan a kérdést, hogy mikor születnek majd olyan döntések sorozatosan, aminek tényleges visszatartó ereje lesz?


Dr. Sziládi-Kovács Hajnalka

 

További cikkeink a témáabn:

Állati jogok

 



Forrás: Győri Ítélőtábla Bhar. 82/2010/3. BH 2013.6.148 (Kúria Bt. I. 4/2013.)

Hozzászólás