Saját KB bal
Saját KB jobb

A legnagyobb szánhúzó verseny – valójában rémálom a kutyáknak?

Elfertőződött nyaki sebek, éhező újszülöttek, reszkető, műanyag hordóhoz láncra kötött állatok a mínuszokban – sok versenyzőnél ilyen az Iditarod-on részt vevő kutyák élete. Volt munkatársak rántották a leplet a verseny hevéről és a szenvedésről, ami mögötte a négylábúakra vár.

 

A fotók egy részét az egyik kenneltulajdonos és négyszeres Iditarod győztes, Dallas Seavey volt alkalmazottja készítette. A fotók bizonyos szempontból nagy port kavartak, más szempontból azonban megmutatták, hogy mindez legális, sőt, tudott és elfogadott bizonyos körökben.

A szánhúzó kutyák ilyen esetben tenyészállatoknak minősülnek, így nem a kedvtelésből tartott állatvédelmi törvények érvényesek rájuk – ami felveti a kérdést, hogy a tenyésztállatokkal miért van bárkinek joga kegyetlenkedni. A fotók napvilágra kerülése után ellenőrzést tartottak a Seavey kennelben, de nem találtak semmilyen jogsértést.


Egy tömegsír Dallas Seavy birtokán, ahova az elhullott köyköket teszik a fertőzés elkerülése érdekében

Az Iditarod-ot 1973-ben alapították, az 1000 mérföld hosszú versenyen hatalmas pénzeket lehet nyerni, és egyben nagy megtiszteltetés, ha valaki a dobogó legfelső fokára állhat.

Azonban pár versenyző és ügyvéd nem akar elmenni ezek mellett a szörnyűségek mellett, a nyilvánosságon keresztül akarnak nyomást gyakorolni erre az iparra, hogy az érintettek kénytelen legyenek változtatni rajta.

Az egyik kritikusa az „Iditarod maffiának” Zoya DeNure, egykori modell, aki teljesen beleszeretett ebbe a sportba. 2002-ben Alaszkába költözött, és az egyik kennelben kezdett dolgozni. Már akkor megtapasztalta, hogy nem minden versenyző veszi érték számba kutyáit. Későbbi férjével együtt saját kennelt alapított, és jelenleg 55 kutyájuk van, több állatot más kennelekből mentettek.

Zoya arról számolt be, hogy nem egyszer hallotta gúnyt űzni a hajtókat abból, hogy mit tennének a kutyákkal, akik nem húznak jól. – Ezek a kutyák nem állnak törvényes védelem alatt. Az ember csak bemehet az erdőbe, és lelőheti bármilyen indok nélkül. Megszabadulnak tőlük, mint ha bútordarabok lennének. Néhány kennel csaknem 100 kutyával működik, mindegyikük 2 és 7 év között van. Vajon akkor hova tűnnek az idősebbek? –

Bár létezik egy csoport, aki a nyugdíjas szánhúzó kutyákat adják örökbe, de néhány hajtó elzárkózik kutyái örökbe adásától – sokszor nem derül rá fény, hogy mi történik ezekkel az állatokkal. Szép szóval élve „leselejtezik” őket.

A korábbi hajtó, Ashley Keith sosem fogja elfelejteni, mikor először a színfalak mögé látott. 2003-tól kezdve dolgozott Mitch Seavy-nek, a korábban már említett kenneltulajdonos fiának. Akkor még maga is versenyző akart lenni, de lelkileg teljesen összetörte a világ, amivel szembesült. A kennelben mintegy 200 kutya volt, mindegyikük rövid láncon, műanyag hordókban. Az egyetlen kapcsolatuk az emberrel az edzés és a verseny alatt volt. – A kutyák unalmukban keresztülrágták magukat a házaikon, amelyek nem voltak szigetelve, szögek álltak ki belőlük. A tulaj szerint elég vastag a bundájuk. – Amikor Ashley talált egy beteg kutyát, aki már két napja nem evett, sürgette a tulajdonost, hogy lássák el. Három nap után sem történt semmi, ekkor Mitch a teherautójába tette, elhajtott, majd a kutya nélkül jött vissza. Ashley két hétig bírta, aztán felmondott.

Évekkel később egy másik alkalmazott, Jane Stevens szintén megerősítette a brutalitást. Egy bántalmazást jelentett is az Alaszkai Rendőrségen, de a két másik tanú, aki félt a következményektől, tagadta a történteket, amit Mitch művelt.

 

A világsajtó figyelmét egyre inkább sikerült az Iditarod-ra irányítani. Egy 2016-os vizsgálat során egy egész dokumentum született az embertelen körülményekről, mikor több top kennelt is megvizsgáltak. Az egyik kennelben még csak nem is rejtették véka alá a „képzési” módszereiket: a tulajdonos meg akarta mutatni a kameráknak, hogy hogyan tesz egy kölyköt életében először láncra. – Ráteszed őket, és napokig csak sírnak – mondta büszkén. Bár az Egyesült Államok bizonyos régióiban már teljes mértékben tilos a láncon tartás, addig Alaszkában ez még egyáltalán nem elítélendő. Főleg, hogy a kennel tulajdonosok szerint a szánhúzó kutyákat nyugodtan lehet sokkal alacsonyabb életfeltételek között tartani.

Eric Jayne, egy utazó állatorvos Alaszkában dolgozott 1999 és 2009 között. Számtalanszor volt szemtanúja, hogy beteg, sérülésektől szenvedő kutyákkal versenyeztek, akár az állat haláláig. – Sok kutya véres hasmenéssel küzdötte végig a távot. Akkor van az a pont, amikor egy átlagember azt mondja: itt van vége a versenynek. De ezt nem mindenki gondolja így. – Az orvos szerint ugyan már felállítottak állatorvosi check-pontokat a verseny alatt, a túl sok versenyző és a csaknem 1000 kutya miatt, de sok esetben még a segítők sem jelentik a kutyák betegségeit vagy elhullását. Tavaly már dopping problémák is felmerültek: négy kutyában is találtak tiltott szereket – utólag kiderült, hogy szintén a Dallas Seavy kennelből kerültek ki a pozitív tesztet produkáló ebek.


A pihenőidőben az egyik versenyző véres hátsóját nyalogatja

Balogh Ottót az Első magyarként mutattunk be az Iditarod-on. Tavaly ugyan kénytelen volt feladni a versenyt, de évek óta behatóan ismeri az Iditarod világát. Megkérdeztük, mit gondol a felszínre kerülő tényekről.

– Aki az Iditarod-ot és a kutyaszánhúzást állatkínzásnak nevezi, az felszínes gondolkodásról és sekélyes ítéletalkotásról tesz tanúbizonyságot. Ezek az emberek nem veszik a fáradtságot, hogy megnézzék tevékenység közben a szánhúzókat. Ha megtennék, kifogynának az érvekből – ugyanis azt a megállapítást tennék, mint mi -akik ültünk /álltunk szánon- mindannyian: nem ismerünk olyan embercsapatot, aki annyi szenvedéllyel csinálja a munkáját, mint a husky-k. Innentől ezt elvenni tőlük – nos ez az állatkínzás. 

Aki olyasmit mond, hogy dehát nem saját akaratától függ, rá lett szoktatva, az nem számol a többezer éves tradícióval illetve az egész domesztifikációt kérdőjelezi meg. Az ilyen ember akkor lenne elvhű, ha követelné, hogy minden kutyát, a máltai selyemkutyától a tibeti masztiffig zavarjunk vissza a vadonba farkasnak, mert csak ott szabad. 

Nagyon kis % ember belehal a kedvenc sportjának a gyakorlásába, és nincs ez máshogy a szánhúzó kutyákkal is. Ez az élet. Mi emberek is az élet azon pillanatait tartjuk a legemlékezetesebbnek, mikor flowban voltunk, önmagunkat adtuk, hagyjuk meg ezt a husky-nak is. És neki a szánhúzás az Élet. – 

A sokak számára felkavaró képekről is kikértük Ottó véleményét. – Kontextusból kiragadott, beállított képek. A hordó és a láncon tartás igaz, de ez a kutyák védelmében van, 100 kutya kezelhetetlen együtt és komoly verekedések lennének, ami súlyos sérüléseket okozna. A hordóban naponta cserélik a handlerek a szalmát, 7-8 handler dolgozik napi 8-10 órát. A kutyák jó minőségű táplálékot kapnak, + vitaminok, omega zsírsavak, rost, homeopátiás készítmények. Lánc ugyan van, de ezek a kutyák naponta futnak a szánnal, többet mozognak, mint egy házi/kerti kedvenc. Bárhonnan össze lehet gyűjteni egy nyak sérülést, lefotózni, de én egy korrekten, higiénikusan működtetett kennelt láttam. – 

A kritikusok szerint gyakorlatilag öngyilkosság az Iditarod ellen beszélni Alaszkában, mert egy egész maffia hálózat épül a verseny köré, fizikailag is veszélyben lehetnek, akik felemeli a szavát a brutalitással szemben. Hatalmas turista látványosság, rengeteg szponzorral és hatalmas pénzösszegekkel. Tavaly a National Humane Education Society szervezet nyílt levélben kereste meg a támogatókat, hogy zárkózzanak el a versenytől, amíg nem áll be változás. A kritikusok a veszély ellenére is folytatják a harcot, hogy a körülmények megváltozzanak, de Zoya DeNure nem hiszi, hogy az Iditarod valaha emberi lesz a kutyák számára is. És ez egyedül az embernek köszönhető.

 

 

 

(kutyabarát.hu)

Forrás: thedodo

 

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...