A legkeményebb szánhúzó verseny első magyar versenyzője Amerikában best seller író

A legkeményebb szánhúzó verseny első magyar versenyzője Amerikában best seller író

2017 MÁJ 23  |  Hírek

„Aki nem hallucinál a versenyen, az nincs is ott” – tartja a mondás az Iditarodról. Balogh Ottó első magyarként gerincsérvvel kvalifikálta magát. Az egyébként Amerikában bestseller íróként is számon tartott magyar versenyzőnek most 3 könyve is megjelent itthon. Vele beszélgettünk mindenről, ami hó, fagy, ember és kutya. Fantasztikus kulisszatitkokat tudtunk meg.

Az Iditarod kutyafogat hajtó verseny története az 1925-ös „Az irgalom nagy versenye” elnevezésű eseményhez nyúlik vissza, amikor a diftéria járvány megállításához kellett a szükséges szérumot eljuttatni Nome városába. Azóta az Iditarod a maga 1049 mérföldjével (1688 km) egy csodálatos hagyomány, ahol a legszívósabb hajtók mérik össze erejüket. Idén megadatott nekünk, hogy a magyar zászló is a start vonalon lengedezett. Balogh Ottó tavaly élethosszig tartó kvalifikációt szerzett magának a „A Föld legutolsó nagy versenyén” (Last Great Race on Earth).

Balogh Ottó 2015-ben még, mint turista látogatott ki az Iditarodra, ahol nem titkolt célja volt, hogy le tudjon szerződni egy profi csapattal. Végül az Iditarod verseny egyik oszlopos résztvevő családjával sikerült megegyeznie. Ottó ekkor még elég nagy hátrányokkal, azonban annál nagyobb elszántsággal vágott neki a kvalifikációnak.

„Nincs élsportoló múltam, és amikor megkezdtem az edzéseket, a térdeim olyan rossz állapotban voltak, hogy már egy éve nem tudtam futni. Viszonylag friss, 1-2 éve kialakult gerincsérvem volt, és mindössze 10-20 órás tapasztalat állt mögöttem. Minden kizáró okot tartalmazott a csomagom, hogy miért nem kellene elindulnom ezen. Azonban, ha én csinálok valamit, azt orrvérzésig csinálom, és emellé sikerült olyan kutyacsapatot összeállítanunk, amivel megfelelően tudtam kompenzálni a kezdeti hiányosságaimat.”

Tudtad?

- Mínusz 30 és mínusz 40 fok között óriási a különbség, de az idei versenyen előfordult mínusz 57 celsius fok is, szélcsendben.

- A szánhúzó kutyák huszonnégy óra alatt akár 180 kilométert is megtesznek

A legtöbb hajtó ügetésben tartja a kutyáit, így kevesebb a sérülés veszély és egyenletesebb a tempó (maximum 13-14 km/óra). Idén fordult elő először, hogy a győztes, az 58 éves Mitch Seavey (balra a képen) szinte végig vágtában hozta be a csapatát, és a kutyák végig tartották a tempót

- Balogh Ottó megkapta az „ellenállóság különdíját” a kvalifikáció alatt, mert még egy 40 km-es kerülővel is befejezett egy olyan versenyt, amit a résztvevők 33%-a feladott

- A legjobb szánhúzó az ún. alaszkai husky, ami változatossága miatt ugyan nem alkot külön, elismert fajtát, de a hajtóknak csakis a teljesítmény számít

- Az indulók egy harmada nő, nincs külön nemi vagy korcsoport szerinti bontás. Volt olyan évtized, aminek a felét nők nyerték

- Balogh Ottó kutyaszőr allergiával és hideg allergiával indult neki élete álmának

- Az első négy helyezett mind megdöntötte a tavalyi világrekordot

- Minden idők legidősebb versenyzője Norman D. Vaughan (jobbra a képen), 84 évesen is teljesítette a távot

 

Ahogy Ottó meséli, volt olyan 6 órás szakasz egy versenyén, ahol szinte végig pofozgatnia kellett magát, de még így is háromszor elaludt állva a szánon.

„Napi egy óra alvással lehet számolni ilyenkor. Volt olyan 70 órám, hogy mindössze 3 órát aludtam. Ennek ellenére ilyenkor is ugyanúgy ott kell lenni agyban, hiszen ez egy kőkemény taktikai verseny. Állandóan figyelni kell elsősorban a kutyákra, mellettük pedig a hó vastagságára, a pihenőidő megfelelő megválasztására, az ellenfélre vagy az útirányra. De ilyen fokú kimerültségnél már minden agyi tevékenység megterhelő: sokszor egy egyszerű dolgot is kétszer háromszor újra kellett számolnom”.

 

Milyen az egyes szakaszok közti pihenőidő?

"A jó hajtó, ha gyorsan dolgozik, akkor egy 4 órás pihenőből a kutyák több mint 3 órát tudnak aludni. A legelső feladat és a legerősebb motiváló erő az etetésük. Mikor pedig már készülődünk, még a legtöbben alszanak, mikor a zoknikat a lábukra húzzuk. Ha egy vagy akár több kutya lesérül, akkor a szánon utaznak tovább. Ha leadunk a csekkpontokon kutyát, nem vehetünk a helyére másikat.”

Tudtad?

- Az alaszkai félszigetet úgy tudjuk elképzelni, mintha Bács-Kiskun megye lakosságát a Budapesttől egészen Londonig tartó területen szétszórnánk. A lakosság fele így is a parton, a legnagyobb városban, Anchorage-ban él, a többi területen 100-200 kilométerekre egymástól helyezkednek el a körülbelül 80 fős települések

- Idén Jessy Royer, egy montana-i hölgy kapta meg a Leonhard Seppala humanitárius díjat, amiért mind a 16 kutyájával együtt érkezett át a célvonalon, ráadásul az 5. helyen végzett

- Az Iditarod összesen 1049 mérföld (1688 km), így mindenki, aki teljesíti a távot, kap 1049 dollárt. A helyezésekkel az összeg emelkedik, az első díj pedig 75,000 dollár. Soknak tűnik, de a felkészülés rengeteg pénzbe kerül.

„Ez a sport többe kerül, mint a golf. Egy 50 kilométeres edzőkörben a 16 kutyára ráhúzunk összesen 64 zoknit (a képen balra látható), aminek darabja egy dollár, és az edzés végére általában kilyukadnak. Még nem csináltunk semmit, de egyetlen rövid futtatáson költöttünk közel 20,000 forintot – zoknira” – mesélte Balogh Ottó, akinek legújabb 3 könyve: az Orrvérzésig Kutyaszán!, Az élet egy expedíció, és az Alfa vezér már itthon is kaphatók. Jó olvasást, és hajrá, Ottó, a következő években!

Az Ottóval készült korábbi interjút itt megtaláljátok, arról pedig, hogy hogyan alakult első versenye, itt találtok bővebb információt.

 

Ezeket is ajánljuk:

Az aranyláz kutyái

Nero, a hűséges pénzszállító

A hős Balto igaz története

 

 

ViNyL
(kutyabarát.hu)

Verseny fotók: Balogh Ottó
Sajtóreggeli fotók: Besenyei Gergely