Kutyabarát lakóautóval 150 napja úton a vagány magyar csapat

Kutyabarát lakóautóval 150 napja úton a vagány magyar csapat

2017 MÁR 07  |  Hírek

Panni, Gábor, Kifli, az illatos úti eb és Mirci macska, a tiszteletbeli kutya több mint 150 napja kerekedtek fel öreg lakójárgányunkkal, hogy felfedezzék magunknak a nagyvilágot. A nappal és a számukra kellemes hőmérséklettel haladnak, hogy a napokat élményekre váltsák. 

Hogy jött a külföldi csavizás ötlete, pláne kedvencekkel?

2015 nyarát Szlovéniában töltöttük- egy házat őriztünk és a gazdaságról gondoskodtunk. A ház környékén nap mint nap láttuk a sok utazó lakást a tóparton parkolni, fűben piknikezni kisbabával gyerekkel, kutyákkal, ahogy kell. Elvarázsolt minket, így elkezdtünk tájékozódni a témában.  

Kifli gazdái minden rezdülését érzi, figyeli, és még az átlag menhelyi kutyusnál is ragaszkodóbb. Boldogsága akkor a legteljesebb, ha mindenkit együtt tudhat, akit szeret. A banda szintén teljes jogú tagja Mirci is, aki szintén megy mindenhova: túrázni, tengerparton vízben csaholni, domboldalban madarakat lesni, sivatagba homokot nyelni.

Mirci hogy lett tiszteletbeli kutya?

Már maga a hozzánk szegődése is ultravagány volt, az akkor 8-10 hetes kis szőrgombóc beugrott hozzánk a lakóautóba, és nem lehetett tőle megszabadulni. Megkapta az oltásait, rendbe tettük az egészségét, és mire betöltötte a 4 hónapot, Mirci már a francia riviérán heverészett Kiflikutyával az oldalán.

Hogyan tudtátok megvalósítani ezt az egész utazást?

El kellett dönteni, hogy valóban ezt akarjuk, ez volt a legfontosabb. A mered-nem mered kérdésével is meg kellett birkóznunk. Kicsit a társadalmi megítéléstől is tartottunk, na meg attól, hogy mi lesz, ha mégsem jön be ez az életforma. Egy pár hétig ellabdázgattunk ezzel az érzéssel, aztán rájöttünk, hogy ebben az egészben se visszaváltoztathatatlan lépés nincs, se kudarc nem ér minket, ha nem úgy sikerül, ahogy vártuk. Csupán élmények lesznek.

Panni és Gábor a döntés után talált egy jó autót, jó áron, felújították és elindultak. Kívül meghagyták kicsit szakadtnak, így nem vonzza a tekintetet, belül viszont műszakilag és esztétikailag újjá varázsolták.

„Nekik és nekünk is meg kellett kapni a megfelelő oltásokat, és meggyőződni róla, hogy minden ország követelményeinek eleget tegyünk, mindenhonnan biztonságban haza tudjuk őket hozni, karantén nélkül.  És persze tájékozódtunk arról is, az általunk kinézett úticélok esetében milyen veszélyre kell figyelni, milyen plusz cseppel vagy nyakörvvel lehet védekezni a helyi kórságok ellen. Egy vagyont költöttünk rá, mire 1 évre előre beszereztünk mindkét állatnak minden szükséges gyógyszert.”

A felkészülés részét képezte a spórolás, indulás előtt pedig eladták a lakásukat. Ahogy Panni meséli, ezeket váltják élményekre, mielőtt megöregszenek. Ha elfogy a kitűzött keret, természetesen helyi vagy online végezhető munkát vállalnak.

Hogy látjátok az általatok bejárt helyeket kutyabarátság szempontjából?

2016 októberében indultunk, Szlovénián, Olaszországon, Franciaországon, Spanyolországon át egészen Afrikáig, ahol épp most vagyunk.

Eddig azt láttuk, hogy mindenhol kedvelik a kutyákat. Marokkóban már más a helyzet, nemigen tartanak kutyát, macskát, ellenben sok az ivaros kóbor állat, így mindig van utánpótlás sajnos. Nagy részük elég rossz állapotban van, és esedezik egy jó szóért, falatért. Persze ahogy otthon is tettük, az úton is kap tőlünk enni, aki rászorul. Vannak, akik ezzel nem értenek egyet, azt mondják, minek etetni, csak később pusztul el az állat, több lehetősége nyílik, hogy kölyköket nemzzen Mi nem értünk egyet ezzel, nem az állatokat kell hagyni éhen elpusztulni, hanem a fejekben kell változást hozni. Itt Marokkóban mindig csodálkozással vegyes ámulattal figyelik, ahogy etetjük a csontsovány állatokat. Nem értik, nem ezt tanulták, nem ezt látták.

Persze vannak itt is állatbarát helyiek, ha nem is sokan. Megható volt látni, ahogy egy 10 tagú falkával sétál egy idős berber férfi a tengerparton. Kérdésemre csak annyit mondott tört angolsággal a bácsi: „Ők a családom. Szeretem őket és gondjukat viselem, ameddig csak élek.”  A beszélgetésünk alatt kiderült, hogy egész életében védelmezte az állatokat - volt olyan időszak, hogy 45 kutyája és 20 macskája volt. Mindig a beteg és idős állatokat vette magához, még majmokat is ápolt.

Panniék egyszerre bátrak és felelősek: követik álmaikat, és mindezt megosztják kedvenceikkel is. Kutyásként Panni szerint egyébként a lakóautózás remek választás.  A szállás sosem kérdés, ráadásul az állatok mindig otthon lesznek, ismerik a helyet, biztonságban érzik magukat. Jó utat nekik!

 

Ha szeretnétek követni Panni, Gábor, Kifli és Mirci kalandjait, ide kattintva megtehetitek.

Külföldi „párjuk” így utazik: a lány így alakította át furgonját, hogy kutyájával utazhasson.

És egy újabb elképzelés: Nagyon kutyabarát autó – Nagyon!

 

 

(kutyabarát.hu)

Hozzászólás