Lily és a polip
Steven Rowley első könyve ez a szívbemarkoló regény, mely nagyban saját élményeken alapul. Miután Rowley elveszítette imádott tacskóját, az „igazi” Lilyt, elhatározta, hogy emléket állít szeretett társának. A 45 éves szabadúszó minden napját a Lilyvel átélt közös kalandjainak megírására szentelte: „Rettegtem attól, hogy ha megállok, ha akár csak egy napot is kihagyok, a történet elhal, vagy a polip visszaveszi tőlem a tintáját; ez a fajta félelem hajtott, hogy folytassam tovább.”
Ted Flask és öregedő tacskója, Lily, boldogan élik mindennapjaikat. Nincs szükségük másra, csak egymásra és a gondosan kialakított közös életükre. Ám amikor Lily megbetegszik, Ted élete egy csapásra felfordul – nem csak kutyája egyre fokozódó rosszullétével kell megküzdenie, hanem számot kell vetnie élete sok más területén is.
„Fogalma sincs, mennyire haragudtam rá azokon az éjszakákon. Az is lehet, hogy akkor tudta, de már elfelejtette. Mert a kutyák a jelenben élnek. Mert a kutyák nem haragtartók. Mert a kutyák mindennap és minden órában megszabadulnak a dühtől, és nem hagyják, hogy úrrá legyen rajtuk. Minden egyes percben feloldoznak és megbocsátanak. Minden sarkon ott várja őket az a lehetőség, hogy tiszta lappal induljanak. Minden felpattanó labda a boldogság és az újabb vadászat ígéretét hordozza.”
Akkoriban kezdett el randevúzni jelenlegi barátjával, aki, miután megmutatta neki a már elkészült fejezeteket, arra biztatta, fejezze be a történetet. A Lily és a polip kéziratával azonban nehezen talált kiadót, és már saját maga készült megjelentetni a könyvet, amikor a Simon & Schuster egyik munkatársa felfigyelt rá, és egy 48 órás tárgyalás után megegyeztek a regény kiadásáról. Azóta 14 országban adták el a könyv jogait, és egy lehetséges filmes adaptációról is tárgyalnak.
„Az ember ritkán lát polipot közelről, főleg a saját nappalijában, és a legritkább esetben szoktak az ember kutyája fején csücsülni, mint egy születésnapi papírkalap, éppen ezért megdöbbenek.”
Rowley könyve jóval több, mint egy egyszerű kutya-ember barátság története. „Nagyon sok kutyás könyv van már a piacon, és én szerettem volna többet, valami mást is hozzátenni a témához” – mondja a szerző. „Számomra a Lily és a polip leginkább egy férfiról szól, aki megrekedt az életében, és próbál ebből kitörni.” És valóban, Ted visszaemlékezésein keresztül nem csak Lilyvel közös életükbe, de a férfi mindennapi nehézségeibe is bepillanthatunk – hogyan valósítja meg álmait, hogyan építi újra az elveszett bizalmat, és miként készül fel arra, hogy a számára legfontosabb személy egy napon talán örökre elhagyja.
A regény gyönyörű szimbolikával dolgozik, és bátran nevezi meg azokat a fájó pontokat, melyek mindnyájunkat érintenek, különösen a gyász, és a fájdalom témakörében. Ez sokszor a mai napig tabu az ilyen jellegű könyvekben.
Akár kutyások vagyunk, akár nem, ha soha nem volt háziállatunk, akkor is tartogat számunka szívmelengető, tanulságos és nevettető pillanatokat a regény, és a végén garantáltan szem nem marad szárazon. A Lily és a polip egy magával ragadó történet a fájdalomról, veszteségről, barátságról, és arról, hogy soha nem késő újrakezdeni.
„Ez a kedvenc könyvem idén. A Lily és a polip egyszerre vidám és megható. Biztosra veheti, hogy megsiratja, de ugyanakkor imádni fogja.”
Patrick Ness, a Kés a Zajban című könyv szerzője
„Ez a bátor tacskó rabul fogja ejteni az olvasó szívét, tüskés, de legbelül mégis gyengéd, ellenállhatatlan gazdájával együtt.”
Sara Gruen, a Vizet az elefántnak című könyv szerzője
És még irodalom:
Vegyél könyvet, és támogasd a vakvezető kutyakiképzést
Bálint Ágnesre emlékezünk, akinek Frakkot is köszönhetjük
(Kutyás) vers mindenkinek: Kosztolányi Dezső
(kutyabarát.hu)
