Saját KB bal
Saját KB jobb

Az ünnepeket is a menhelyi kutyákkal tölti a 14 éves Fanni

Nem netezik, nem is csavarog a városban, mint a vele egykorúak. Ehelyett kennelt pucol, vacsorát főz, és olyan szeretettel gondozza a kaposvári telep száznál is több, árva védencét, amit egy gazditól kapnának. Csak azt nem érti, másoknak ez miért furcsa. Polgár Fanninál járt az Nlcafé.hu.

Mikor megérkezünk Kaposvárra, egész pontosan a Kutyatár Egyesület menhelyére, bőven ebédidő van már, no és cudar hideg. „Kellett volna még egy pulcsi” – gondoltam, miközben kikászálódtam az autóból. Aztán egy percre rá a kerítésen túl, meglátom a telep sürgő-forgó önkénteseit, köztük a 14 éves Polgár Fannit, és egy szempillantás alatt megfeledkezem arról, hogy az előbb épp megfagyni készültem.

Szőke, visszafogott, csendes lány. Alig hallani a szavát. Ennek ellenére határozottan és magától értetődő természetességgel végzi a kutyák körüli teendőket, mint aki pontosan erre született. „Pedig csak két éve csinálom” – mondja már-már suttogva, miközben egy pórázzal babrál. Láthatóan zavarban van, feszélyezi a jelenlétünk. Leginkább azért, mert egyáltalán nem érzi magát különlegesnek attól, amit csinál. Szerinte ami két évvel ezelőtt vele történt, a világ legtermészetesebb dolga: az interneten olvasott a Kutyatárról, és mivel kíváncsi volt, kijött a barátnőjével. Aztán itt ragadt. Történet vége.


„Az a baj, hogy sokan csinálják ezt. Egyáltalán nem gondolnak bele, mivel jár egy állat nevelése” – Fotó: nlcafé.hu

„Valakinek a kutyákkal is törődnie kell, nem igaz?”

Persze azért valahol a szíve legmélyén Fanni is pontosan tudja, hogy a története korántsem ennyire egyszerű. Mikor Pöcével – a közeli szennyvíztelepről mentett kutyussal – sétálni indulunk, elárulja, jó érzéssel tölti el, hogy akaratlanul is motiválhat másokat. Hatalmas lelkesedéssel és széles mosollyal mesél arról, hogy a közelmúltban két, vele nagyjából egykorú lány is megkereste az egyesületet. „A tévében hallottak a történetemről, és kedvet kaptak az önkénteskedéshez. Jó érzés volt” – vallja be.

Séta közben kicsit megered a nyelve és mesél a kezdetekről is. Elmondja, szülei csak nehezen fogadták el, hogy ilyen sok időt tölt a kutyákkal, ezért az első időszak egyáltalán nem volt zökkenőmentes. „Egy idő után már egyre később jártam haza, és emiatt néha voltak vitáink” – mondja lesütött szemmel, majd hozzáteszi, szerencsére a családja ma már, ha nehéz szívvel is, de beletörődött abba, hogy neki itt a helye télen a legkeményebb fagyban, karácsonykor, és nyáron, a legnagyobb melegben is, amikor mindenki más nyaralni megy. De nem csak ez változott. A kezdeti tiltakozás után a szülők végül abba is belementek, hogy Fanninak saját kutyája legyen: Csokit és Jacksont a telepről vitte haza.

A cikk teljes terjedelmében tovább olvasható az nlcafé.hu oldalán.

 

További cikk a témában:

Támogasd Fannit!

 

 

 

 

(kutyabarát.hu)

 

Csatlakozz te is a Nemzetközi Állatmentő Mobil közösséghez! Töltsd le Te is az alkalmazást ingyen:

iPhone-ra: https://itunes.apple.com/app/findlost24/id949264435?mt=8
Androidra: https://play.google.com/store/apps/details?id=com.findlost24

 

 
Forrás: nlcafe.hu
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...