A szibériai vadászok családtagnak tekintették kutyáikat
Derül ki Robert Losey, a kanadai Albertai Egyetem archeológusának tanulmányából. Az újkőkorban a Bajkál-tó környékén élt kitoi vadászok olyan nagy becsben tartották kutyáikat, hogy sokat a gazdájuk mellé temettek el – írja az Origo.hu.
A hozzávetőleg 7-8 ezer éve a szibériai Bajkál-tó környékén élő kitoi kultúra emberei szarvasokra, vaddisznókra és medvékre vadásztak, valamint a Bajkál-tóban halásztak. Valószínűleg üldözték és elejtették a tóban élő édesvízi fókákat is, főleg tavasszal, amikor a jég kezdett elvékonyodni, és a kutyák ki tudták szagolni a fókák fészeküregeit.
Az ez utóbbi képességgel rendelkező kutyák viszonylag ritkák lehettek, mondta a tanulmány vezetője, Robert Losey, a kanadai Albertai Egyetem archeológusa. A vidéken ma élő helyiek szerint 25 kutyából egynek van meg ez a képessége. Így tehátegy ügyes kutya nagyon értékes lehetett a vadász számára.
A kutyák családtagok voltak
A kutyák asztaltársai voltak az akkori embereknek, ugyanazt ették, mint ők”– mondta Losey. A kapcsolat annyira szoros volt, hogy még egy – általában ragadozókban előforduló – parazitán, egy galandférgen is osztoztak.
A kitoi vadászok kétségtelenül megbecsülték kutyáikat, amelyek leginkább a mai szibériai huskykra hasonlíthattak, bár a hasonlóság csak felületes volt.
A cikk tovább, teljes terjedelmében az Origo.hu oldalán olvasható.
További cikkek a témában
A kutya az ember legjobb barátja – szoktuk mondani mi, emberek. De vajon így van ez fordítva is?
A kutya. Mióta a legjobb barátunk?
Jóval szorosabb a kötődés kutya és gazdája között, mint ahogy ezt eddig hittük
Kutyák az I. világháborúban
A kutya szerepe a görög mitológiában
(kutyabarát.hu)
