Elválaszthatatlanok - Wendy Holden: Haatchi és Kicsi Pé

Elválaszthatatlanok - Wendy Holden: Haatchi és Kicsi Pé

2015 MÁJ 14  |  Hírek

„Ahogy az ember együtt látja Owent és Haatchit, van bennük valami, amitől sírhatnékja támad. De ezek főleg boldog könnyek.” – írta a könyvről egyik kritikusa. Regény egy igaz történet alapján, amely olyan, mintha forgatókönyvírók találták volna ki. Ilyet tényleg csak az élet képes produkálni.

Első látásra kutyabarátoknak szól ez a könyv. Olyanoknak, akik gyakran hangoztatják: kutya nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Akik tudják, milyen elképesztő kötődés alakulhat ki az otthonunkba fogadott kutya és családunk tagjai között. Olyan olvasóknak íródott, akik elhiszik, nem túlzás az, hogy egy idő után felismerhetők a lelkes négylábú különböző arckifejezései, megérthető mi van a tekintetében. Wendy Holden könyvében egyébként nagy jelentősége van egy bizonyos tekintetnek.

A történet egyik főszereplője, Haatchi öt hónapos korára már mindent tudott az emberi gonoszságról, kegyetlenségről, de az emberek odaadó szeretetéről is. Eszünkbe juthat gyerekkorunk számos kutyás regénye – a Lassie-től a Belle és Sebastian-on át az Éneklő kutyáig –, ezek bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy beiratkoztunk a kutyatartók táborába. Ám ez a mostani sztori nem fikció, nem kutyahűségről szóló szívfacsaró regény, hanem a valóság. A nagyon is kőkemény valóság. Bár kétségtelen, hogy vannak benne csodálatos elemek, például az a pillanat, amikor Colleen – a történetben szereplő kisfiú apjának, válása utáni szerelme, későbbi felesége – meglátja az interneten a mackószerű anatóliai juhászkutya szemeit. Haatchi-t ugyanis eredeti „gazdái” el akarták pusztítani, és megtalálója, megmentője a neten keres neki gazdit. Colleen terápiás kutyák kiképzésével foglalkozik, ismeri a szelíd, szeretnivaló kutyák hatását a beteg, magányos emberekre, befogadja a jószágot, de az számára is meglepetés, micsoda fordulatot hoz fogadott kisfia, „kispajtása” Owen életében Haatchi kutya.

A nagyon ritka betegséggel, Schwartz-Jampel-szindrómával élő Owen Howkins már nem bírta elviselni, hogy megbámulják az emberek az utcán. A korábban derűs, a helyét családjában tökéletesen megtaláló fiúcska 6 éves korára teljesen magába zárkózott. A világon csupán száz ilyen esetet ismernek, mint az övé: az izmok az összehúzódás után nem ernyednek el, egyre merevebbek és feszesebbek lesznek, és az állandó nyomás idővel gátolja a csontokat a növekedésben. Tyúkmell alakul ki, ami akadályozhatja a légzést, a betegségben szenvedők arca eltorzul, hiszen arcizmaik is megfeszülnek, vonásaik megkeményednek.

Bármilyen nyitottnak és bátornak nevelték szülei Owent, amikor iskolába kezdett járni, érzékelte az emberek tolakodó figyelmét, ettől pedig a végletekig elkeseredett. Ezért is bámulatra méltó a változás, ami végbement a kisfiúban, amikor hazavitték. Ezután már örömmel fogadta közös sétájukon az idegenek érdeklődését, szívesen mesélt kettejük szeretetteljes kapcsolatáról, s rövidesen megszokta, megszerette a reflektorfényt.

Különleges páros lettek ők: a kerekesszékben ülő kisfiú és háromlábú kutyája. Haatchi ugyanis azért gyakorolhatott ekkora hatást a fiúcskára és tulajdonképpen mindenkire, aki találkozott vele, mert egyik hátsó lába és farka nélkül élt, de – ha lehet ezt egy kutyával kapcsolatban írni – olyan méltósággal viselte ezt a fogyatékosságát, hogy hitet, erőt meríthetett belőle, aki látta. A könyv szerzője szinte napról napra haladva követte végig orvosok, gondozók, lehetséges örökbefogadók emlékei alapján, hogyan élhette túl a vonatgázolást a kutya, hogyan épült fel a műtét után, és milyen nehéz feladat volt egy ekkora testű jószágnak - még friss varratokkal a testében - gazdát találni. Érdemes megjegyezni, hogy bár a történet hősei kétségkívül a rengeteg fájdalommal együtt élő kisfiú és kutyája, de szinte emberfeletti erőről tesznek tanúbizonyságot a kisfiú szülei, Will és Kim is, akiknek szembe kellett nézniük gyermekük gyógyíthatatlan betegségével.

A család kérésére írt könyvet Wendy Holden a küzdelmes évekről és e sajátos kutya-gyerek barátságról. Az események, fordulópontok mellett különös figyelmet szentel a történet lelki vonatkozásainak, bemutatja azt is, miképpen megy fokozatosan tönkre az addig hivatásuknak élő katona szülők, Will és Kim kapcsolata is, mekkora döntés, milyen nagy vállalás az apa részéről az egyre romló állapotú Owen teljes felügyelete, és mennyire sorsszerű Will találkozása a nővel, Colleennal, aki lényegében motorja lesz az újra épülő családnak. Colleen képes nyitni a külvilág felé, felismeri, hogy az emberek szeretnének találkozni a kisfiúval és kutyájával, rajonganak értük, s hajlandók támogatni is őket, hiszen hol egy korszerű kerekesszék, hol egy méregdrága műtét állítaná megoldhatatlan feladat elé az egyébként minden áldozatra kész apát. A könyv ily módon kiváló leírása annak, hogyan használható jó célokra a közösségi média, a televízió, a sajtó nyilvánossága, illetve néhány okosan kitalált gyűjtőakció.

Az olvasót igencsak meglepi, mennyi kutyákat segítő szervezet működik Nagy-Britanniában, ahol rendezvényekkel, díjakkal igyekeznek felkelteni és fenntartani a figyelmet a kutyák iránt. A családról nagy hatású kisfilm is készült, Colleen-nak pedig még arra is volt energiája, hogy Haatchi-nak saját Facebook oldalt készítsen, tájékoztatva a követőket minden boldog pillanatról, és az újabb megpróbáltatásokról.


Megindító könyv ez, és valójában csak első látásra szól a kutyásokhoz. Az olvasó megismeri a kis Owen hétköznapjait, látja a kuckót, ahol a kisfiú összebújhat, „sugdolózhat” bumfordi barátjával, és ahogyan halad a történetben, az ember átéli, hogy minden egyes nap új dilemma elé állítja a szülőket… Ez a könyv tehát valójában minden érző emberhez szól, aki majd a történet végére érve valószínűleg átértékeli a saját életét.
 

Címszavak Owen (Kicsi Pé) és Haatchi barátság-szótárából

Bátorságserkentő – különleges ölelkezés Haatchi és Kicsi Pé között, bátorításul
Guriga – hempergőzés sárban vagy vízben, legjobb közvetlenül tisztálkodás után
Haatchi gyógymód – amit Haatchi kínál minden rászorulónak
Három Lábú Angyal – Haatchi, legjobb modorával
Hétfő-pofa – Haatchi és Kicsi Pé szomorú képe, amikor Owen iskolába megy
Kopaszkutya – Haatchi leborotvált lába és ülepe a műtét után
Nyaf-nyaf – ha Haatchinak vagy Kicsi Pének fáj valamije
Szombati hemper – Haatchi és Kicsi Pé kedvenc hétvégi tevékenysége
 
Oláh Andrea

(forrás: könyvjelzőmagazin.hu)


A könyv az Alexandra oldalán megrendelhető.

 

Korábbi cikk Owenről:

Elválaszhatatlan társak: a beteg kisfiú és a háromlábú kutya

 

 

 

(kutyabarát.hu)

 

Hozzászólás