Saját KB bal
Saját KB jobb

Egyik kutya, másik eb!

A kutyát nagyon szeretjük. Sőt, ha valakit a „kutyuskánk”-nak nevezünk, akkor valószínűleg elég intim viszonyban vagyunk vele. Éppen ezért talán furcsának tűnhet, hogy rengeteg olyan szólásunk, közmondásunk van, amelyekben a kutya negatív színben tűnik fel – olvasható a Nyelv és Tudomány oldalán.

A kutyák és az emberek már az ősidők óta együtt élnek. A kutya az egyik legkorábban háziasított állat; már az időszámításunk előtti 14. évezred közepéről vannak olyan leletek, amelyek kutyatartásra utalnak. A kutyákkal való együttélésünknek nyelvi nyomai is vannak: rengeteg szólás, közmondás, képes kifejezés kapcsolódik a kutyákhoz. Sorozatunkban ezeket fogjuk összegyűjteni.

Bármennyire is szeretjük azonban hű társunkat, a szólásokban, képes kifejezésekben a kutya sokszor valamilyen értéktelenségre, elértéktelenedésre, megvetésre utal. Ez talán abból származhat, hogy a kutya volt az a háztartásban, aki együtt élt a családdal, de még sem volt ember, tehát nem illették meg ugyanazok az előjogok, mint a gazdát. (Persze az is igaz, hogy az ember után ő volt az első – minden más állatot megelőzve.) Ugyan az idők változnak, és a kutyákkal mind „humánusabban” bánunk, a nyelvünk azért őrzi a kutyapolitikailag nem korrekt kifejezéseket.

Lássunk ezek közül néhány ismertebbet!

Ha valaki kutyául érzi magát, az igencsak rosszul van.

kutyaidő pedig egyáltalán nem jelent szép napsütéses, kellemes időjárást, hanem valamilyen zord, hideg, esős, téli időt jelöl. Körülbelül olyat, amikor még a kutyákat se csapják/küldik ki.

Talán ezekkel a jelentésekkel is összefügg, hogy a kutya mint előtag sokszor egyszerűen (negatív) fokozást fejez ki. Ha kutyameleg van, akkor nagyon meleg az idő; amikor pedig kutyamesszire megyünk, akkor nagyon sokat kell kutyagolnunk. Amikor pedig a kutyaéletet emlegetjük, nem éppen a rózsaszín kosárkába, fehér plüssök közé bújtatott ölebek gondtalan életét irigyeljük. Utóbbi kifejezésből elég világos, hogy a kutya mint fokozást kifejező előtag eufemizmus, a kurva helyett használatos (a hangzás hasonlósága miatt, nem pedig az állat tulajdonságai révén). A kutyafáját szintén ilyen eufemisztikus káromkodás.

A negatív jelentések sorát még nem merítettük ki. A kutya a szólásokban sokszor emberre vonatkoztatva jelenik meg, és azt fejezi ki, hogy ’senki, semmi’. Ha valakit kutyába se vesznek, akkor még annyi figyelmet sem kap, mint egy kutya, azaz levegőnek nézik. Ha pedig valaki vagy valami nem kell a kutyának se, akkor az bizony értéktelen, senkinek sem kell.  Ha valakire az ebadta jelzőt használjuk, akkor az szintén nem jelent rá nézve semmi jót: semmirekellőnek, rossznak tartjuk. Ha pedig valakinek kutya baja sincs, akkor semmi baja.

De nemcsak a kutya, az eb is használatos egyszerűen 'hitvány, rossz, lenézett ember' jelentésben ezekben a szólásokban. Egyik kutya, másik eb – azaz egyformán rosszak, egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. És azt is tudjuk, hogy kutyából nem lesz szalonna, azaz a hitvány emberből nem lesz jó, a vér nem válik vízzé.

Folytatása következik! Sorozatunk következő részében további kutyás mondások nyomába eredünk majd. És erősen reméljük, hogy találunk olyat is, ami a kutyákra nézve nem lesz annyira negatív, mint a fentiek – írja a Nyelv és Tudomány. Mi már kíváncsian várjuk.

 

 

(kutyabarát.hu)

 

 

Forrás: nyest.hu
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...