Saját KB bal
Saját KB jobb

Kutyás BKV etikett

Tatyival szó szerint vesszük, hogy együtt mindenhová, és ez alól a BKV sem kivétel. Minden reggel együtt robogunk a metrón és a villamoson, ha ráérősebbek vagyunk, trolira szállunk. Bár sok rémhír kering a BKV és a kutyások kapcsolatáról, szerencsére nekünk eddig nem volt negatív tapasztalatunk. Hiszek abban, hogy a békés békávézás nem utópia, alapvetően az ellenőrök, a sofőrök és az utasok is kedvesen viszonyulnak a kutyákhoz, és ha mi is figyelmesen, a szabályokat betartva utazunk, minimálisra csökkenthetjük a súrlódások esélyét.

Mivel egyre több kutya veszi igénybe a tömegközlekedést, fontos, hogy mindannyian odafigyeljünk másokra. Mi is elvárjuk, hogy ne lépjenek a kutyánkra, adjanak nekünk kellő teret. Cserébe figyeljünk arra, hogy mi is észrevegyük utastársaink igényeit. Tatyi viszonylag kicsi kutya, ezért zsúfolt járműveken biztonságosabbnak érzem, ha felveszem az ölembe, nehogy megijedjen vagy rálépjenek. Mostanában egy vállon átvethető hordozót rendszeresítettem erre a célra, és az utazás ideje alatt Tatyi ebből kandikál kifelé. Ez azért is jó, mert így mindkét kezem szabad, ha kapaszkodni kell, de sokszor át is adják nekünk a helyet, ha látják, hogy a kutyát is cipelem.

A hordozós megoldás másik előnye az, hogy ezzel a kutya magasabbra kerül, mint a kisgyerekek. Ez azért lehet fontos, mert sokszor, főleg ha sokan utaznak a járművön, nem tudjuk kontrollálni a körülményeket az alsóbb “szinteken”, és a gyerekek és kutyák észrevétlenül egymás közelébe kerülhetnek. Vannak gyerkőcök, akik tartanak a kutyáktól és vannak, akik túlságosan közvetlenek velük, és ez fordítva is így van. Ha a kutyánk a lábunknál utazik, mindig figyeljünk az ilyen helyzetekben, és tartsuk a szemünket a kutyán, ha kell menjünk távolabb.

Ne engedjük, hogy a kutyánk felmásszon az ülésre, akármilyen kicsi vagy tiszta vagy okos vagy cuki is. Igen, nekik is meg kell venni a jegyet, de ez nem azt jelenti, hogy automatikusan jár nekik az ülőhely. Ha a kutyánk valamilyen okból nem tud a padlón utazni, tegyük hordozóba, boxba, vagy vegyük ölbe. Legyünk tekintettel másokra is, mi sem örülünk, ha azt látjuk, hogy valaki felteszi a cipőjét az ülésekre.

Mielőtt leülnénk, kérdezzük meg, nem zavarja-e a szomszédunkat a kutya. Tudom, ma már nem divat megkérdezni, hogy szabad-e a hely, és igazából sok értelme nincs is a kérdésnek, de udvarias és illedelmes gesztus. Lehet, hogy maradi vagyok, de én mindig megkérdezem, vonaton is, buszon és BKV-n is. Eddig egyszer kért meg egy hölgy, hogy a kutyával inkább máshova üljek, és mondjuk 10-ből 8-szor nagyon kedvesen válaszolnak, megdicsérik Tatyit és váltunk pár szót. Nem ördöngösség, és mégis egészen máshogy ülünk már egymás mellett.

A BKV-n a szájkosár kötelező kellék, bár egyelőre ritkán ellenőrzik, de ezt azért tartsuk szem előtt, mindig legyen nálunk! Ez a kellemes élni és élni hagyni helyzet egy szempillantás alatt megváltozna, ha megharapna valakit egy kutya a BKV-n. Belegondolni is rossz, pedig egy apró félreértés, egy hirtelen mozdulat vagy véletlen lábra lépés is lehet az oka, hogy egy kutya harapással védekezzen. Figyeljünk nagyon a kutyánkra, és ha csak a legkisebb jelét is látjuk, hogy frusztrált, türelmetlen, esetleg éppen beteg és fájdalmai vannak és ezért nyűgös, vagy csak úgy közelednek felé, ami nem megfelelő, inkább húzzuk fel rá azt a szájkosarat vagy mellőzzük a tömegközlekedést!

És ugye azt nem is kell mondani, hogy a tömegközlekedési eszközökre csak érvényes jeggyel vagy bérlettel szálljunk fel.

 

Bujdosó-Szalay Adél/@tatyiandme
(Kutyabarát.hu)
Fotók: @flickr
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...

Weboldalunk a felhasználói élmény növelése érdekében sütiket használ. Elfogadom Tovább olvasok