Saját KB bal
Saját KB jobb

Miért mondanak le annyi kutyáról?

Minden állatmenhelyen szinte naponta érkezik új lakó. Minden fajta, méretű, korú és nemű állat megfordul náluk. Némelyik játékos és farkcsóváló, mások szégyellősek vagy éppen rettegnek. Sokszínűségük ellenére egy valami közös bennük: mindegyikükről lemondott a gazdája. Vajon mik a leggyakoribb okok? 

 

– A hirtelen vásárlás: Megtetszett a tévéreklámban? Megláttuk az utcán sétálni valaki mellett? Ilyen van XY sztárnak is? Sajnos az a választás, ahol nem gondoljuk át az elkövetkezendő 10 évet, csak a pillanatnyi hévtől hajtva döntünk egy ilyen fontos kérdésben, nem sok jót ígér a jövőre nézve – főleg nem a kutyának. Mert mi maximum szomorúak leszünk döntésünktől, ő azonban egész családját, otthonát, biztonságát veszíti el.

– Kényelmetlenség az életstílusban: Kutyát tartani nem a legkönnyebb életstílus, de nem is kötelező. Rengeteg munkával, változással, lemondással és rugalmassággal jár, hogy állatot tartsunk, és ha nem szeretnénk változtatni az életünkön szinte semmit, mert úgy van jól, ahogy van, akkor ne tartsunk állatot.

– Túl költséges: Amikor rájövünk, hogy nem tudjuk fizetni az állatorvosi költségeket, az élelmezést, a hosszú szőrű kutyák ápolását, az élősködők elleni védekezést és nem is akarjuk, akkor jön a menhely. Pedig ma már számos cikk áll a segítségünkre, ami összefoglalja, milyen költségekkel kell számolnunk – mégpedig előre.

– Lakhatási nehézségek: Sajnos az egyik legreálisabb indok az állatról való lemondásban. Ma az egyik legnagyobb kihívást jelent kutyával (és/vagy gyerekkel) bérelhető lakást találni reális áron. A „háziállat nem hozható” mára minden lakáskereső retinájába beleégett, főleg akik nagytestű kutyát tartanak. Erről azonban a gazdik egy része is tehet: a felelőtlen tulajdonosok, akik hagyják, hogy nem megfelelően szocializált kutyájuk zajongjon vagy romboljon, nagyban hozzájárul, hogy az ajtók sorra bezáródnak a kutyatartók előtt.

– Baba született: Az egyik legszívszorítóbb, mikor egy családtag érkezésére hivatkozva elhagynak egy másik családtagot. Bár hosszú távon talán jobb is, ha egy ilyen otthonban nem marad kisállat, hiszen valószínűleg nem tudnák kezelni a helyzetet, hogy összeszoktassák a korábban már ott élő ebet az új jövevénnyel, az ilyen helyzetek gyakran tragédiába torkollnak. Az ilyen családban a kutya valójában sosem volt családtag.

– Veszek a gyereknek: Felelőtlen döntés kiskorúnak saját kutyát venni. A gyerekek életkorukból adódóan önmaguk is felelőtlenek lehetnek, viszonylag gyorsan elvesztik érdeklődésüket valami iránt – legyen az akár egy élőlény. Ráadásul ellátni sem tudják a kutyát. Egy felelőtlen szülő hogyan várhatja el gyermekétől, hogy felelős legyen?

– Szakítás: Klasszikus eset, amikor váláskor, szakításkor egyik félnek sem kell már a „gyerek”. A szerelem mindent legyőz, kivéve a szakítást. Új kutyát bárki könnyen szerezhet magának, a kihívás a meglévő, akkor még közös kutya megtartásában és ellátásában áll. Régen rossz, ha egyikük sem érezte magáénak.

– Megöregedett: És végül a leginkább fájdalmasabb, amikor a családtag megöregszik. Mondhatnánk, hogy az idős szülőket, nagyszülőket sem passzoljuk le, ha megöregszenek, de sajnos valaki ezt is megteszi lelkifurdalás nélkül. Az idős kutyák azok a csodálatos lények, akik a világ összes figyelmét, nyugalmát és békéjét megérdemlik, ezt pedig nekünk, gazdiknak kell megadnunk nekik, hiszen egész életükben az árnyékunkban jártak, és nem tudtunk olyat kérni, amit ne tettek volna meg értünk. 

 

 

Ezeket is ajánljuk:

A nagy – Legyen-e kutyám – lista

Hogyan döntsd el, hogy való-e neked kutya?

Magyar kutatás a kutyatartásról: felemás eredmények

A nagy ki mit tud egy kutya életében a kölyökkortól a felnőttkorig

A gazdik szerint ez a 20 jel mutatja legjobban, hogy kutyád a családtagod

10 dolog, amit feltétlenül tanulj el kutyádtól

 

 

(kutyabarát.hu)

Forrás: petsecure
 

 

Hozzászólások
Töltés...
További érdekes cikkek

Weboldalunk a felhasználói élmény növelése érdekében sütiket használ. Elfogadom Tovább olvasok