Saját KB bal
Saját KB jobb

Volt olyan kutya az ősi maja kultúrában, aki halála után az ember sírjában kapott helyet

Kutya csontokat találtak egy maja sírhely legalsó szintjén, egy guatemalai piramisban. Ez azt mutatja, hogy már a korai maja kultúrában is fontos szerepet játszottak – idős koruk és arrébb lévő származási helyük pedig azt mutatja, hogy valaki személyes kedvencei lehettek.

 

Az állati csontok új elemzése szerint a maják nagy macskákat is tartottak fogságban és nagy távolságokba szállítottak kutyákat már időszámításunk előtt 400-ban. Legalább egy nagy macska, valószínűleg egy jaguár maradványai találták meg, akit valószínűleg már fiatal korától kezdve fogságban tartottak, valamint két kutyát is találtak két piramisban Ceibal központi részén, akik onnan 100 mérföldre (160 kilométerre) születtek. Ashley Sharpe, a Smithsonian Tropical Kutató Intézet régésze szerint a kutyák fontos személyhez tartozhattak, vagy akár vallási szertartásokban is használhatták őket.

Ezek az állatok akkor még nem feltétlenül voltak háziasítva, mondta Sharpe, tehát az emberek nem mindig irányították az állatok tenyésztését vagy a kívánt tulajdonságok kiválasztását. De az állatok egyértelműen összetett módon kommunikáltak az emberekkel, az emberek pedig sokkal többet foglalkoztak a vadvilággal, mint azt korábban gondolták.

Közép-Amerikában nem igazán ismert az állatok háziasításának folyamata. Ellentétben az ókori Rómával vagy Mezopotámiával, nincs sok jele például a szarvasmarhának vagy a kecskeféléknek a régészeti nyilvántartásban. Ceibal-ban találták az egyik legősibb maja maradványokat és romokat, így nagy felfedezést jelentett itt állati maradványokra bukkanni.   

A Ceibal-i szemétlerakóknál és építési törmelék között a régészek olyan állati csontokat találtak különböző fajoktól, mint a háziasított kutya, vadon élő pulyka vagy a sertés. Izotóp-analízissel vizsgálták a talált maradványokat, hogy megfejtsék, hogyan és hol éltek a különböző állatok.

A legkülönlegesebb dolog nem az volt, amit elvártam a vizsgálattól – mondta Sharpe. – A világ más részein nagytestű állatokat háziasítottak és értékesítettek, így a kutatók azt hitték, hogy az ősi maja kultúrában olyan helyi állatokat fognak találni, mint a szarvas vagy a pekari. – Ehelyett azt találtuk, hogy minden nagyobb állat helyi volt, de a kutyák egy része biztosan nem onnan származott. –

Valójában a körülbelül két tucat kutya közül kettő a guatemalai déli vulkanikus hegyvidékről származott, ami Ceibal-ból egy közel 100 mérföldes túra. Ezek a kutyák, amelyek kb. időszámításunk előtt 400 körül éltek, meglehetősen idősek voltak, amikor meghaltak és Ceibal központi piramisaiban helyezték el a testüket. A városban máshol található helyi kutyák többnyire mindössze egy évesek voltak halálukkor, és valószínűleg húsukért vágták le őket. A két piramisban talált kutya szolgáltatja a legrégebbi közvetlen bizonyítékot arra, hogy a kutyákat nagy távolságokban is szállították Közép-Amerikában. A csontjaikon nem volt vágás jele, így Sharpe és kollégái nem tudhatják, hogy feláldozták őket vagy csak meghaltak, de idős koruk nem az áldozati státuszt erősíti.

A kutatás egy másik furcsasága, hogy megtalálták egy nagymacska, valószínűleg egy jaguár maradványait. A korszak néhány művészeti lelete is azt mutatja, hogy a királyok előszeretettel tartottak jaguárokat, de ez a legrégebbi fizikai bizonyítéka annak, hogy egy nagymacska is az ősi maják fogságában van.

 

Még több felfedezés ősi kapcsolatunkról:

Egy ritka humán szindróma hasonlóságot mutat a kutyák extrém barátságosságához

Az új 14,000 éves sírlelet szerint sokáig ápolták, majd közös sírban temették el a beteg kutyát

A kutyák és az emberek régebb óta barátok, mint azt eddig hittük

 

 

(kutyabarát.hu)

Forrás: livescience

 

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...