Saját KB bal
Saját KB jobb

Miért marad néhány kutya gazdája sírjánál?

Egyszerre szívmelengető és szívszorító látni azokat a kutyákat, akik nem hajlandók elhagyni szeretett gazdájuk sírját. Nem egy ilyen történetet olvashattunk már, így jogos a kérdés: miért fordul ez elő? Mit gondolhatnak, felismerik-e egyáltalán, hogy mi történik? Érzik-e gazdájuk jelenlétét, egyáltalán értik-e a halál lényegét vagy visszavárják még gazdájukat?

 

Mi is beszámoltunk Capitan-ról, aki mindössze egy éve volt új családjában, mikor szeretett gazdája meghalt, a család pedig hiába akarta hazavinni, ő mindig visszaszökött a temetőbe. 12 évig töretlenül kitartott gazdája sírja mellett, minden éjjel ott aludt, majd ő is ott tért örök nyugovóra.

Deta a másik híres eb, aki ne volt hajlandó elhagyni a temetőt.

 

Értik a halált?

Az már nem kérdés, hogy kutya és ember közt nagyon mély kapcsolat képes kialakulni. Kutatások azt találták, hogy a kutya agyának azon része, amely felismerik tulajdonosuk illatát, ugyanaz a rész, ami az emberi agyban a vizuális szépségre reagál, és amely a szerelem korai szakaszaihoz kapcsolódik. Mivel az is bizonyított, hogy egy kutya mentális állapota egy két-három éves gyerek szintjén áll, így biztosak lehetünk benne, hogy képesek átélni és reagálni a veszteségre.

Az már kevésbé tiszta, vajon a halál fogalmát helyesen felfogják-e, de az biztos, hogy gazdájuk illatát ezer közül és nagyon erős befolyásoló tényezők hatása mellett is felismerik. Képesek különbséget tenni élő és halott test között is, azt azonban egyelőre még nem tudjuk, hogy felfogják-e, hogy gazdájuk nem jön vissza.

 

Várják a visszatérést?

Ezek a kutyák általában szokásból várják gazdájukat. Megtanulták, hogy milyen szokott lenni egy hétköznapjuk, hogy mit várnak tőlük az emberek, így a legutolsó helyen, ahol találkoztak, szófogadóan várakoznak. Akik a sírnál várakoznak, talán az utolsó hely volt az, ahol érezték gazdájuk illatát, így ott van a legutolsó remény, hogy viszontláthatják őt.

A legjobb példa erre Hachiko története, aki 10 éven át minden nap ugyanott várta gazdáját, hogy visszatérjen hozzá. A mai világban is vannak valódi Hachiko-k: a kutya, aki közel fél éve ül egy brazil kórház bejárata előtt, és várja gazdáját – aki sajnos már aznap elhunyt, hogy kórházba került, vagy az 1990-es években élt  Dżok, akinek gazdája szívrohamot kapott sétájuk közben a forgalmas utcán Lengyelországban. A kutya gazdáját mentő vitte el, de sajnos már nem tudták megmenteni az életét. Dżok a baleset helyszínéről nem ment el, várta vissza a gazdáját rendületlenül . A kutya közel egy évig nem ment el a helyszínről, közben többen is etették, látogatták, de nem mozdult arról a helyről, ahol utoljára látta szeretett gazdáját. Szobrot is kapott.

 

Miért gyászolnak?

Joggal tesszük fel a kérdést, hogyha nem igazán értik a halál lényegét, és hisznek az ember visszatérésében, akkor hogy képesek gyászra? Valószínűleg a pillanatnyi veszteségérzés éppen elég ahhoz, hogy extrém reakciókat mutassanak adott helyzetben. Csak abba kell belegondolnunk, milyen érzelmeket mutat egy-egy kutya, akit egyedül hagyunk reggel a lakásban, mikor munkába megyünk, vagy egy nyaralás idejére másra bízzuk a felügyeletét – akár éhség sztrájkot is tarthatnak ilyenkor vagy állnak az ajtóban – így már érthető a sír mellett időzés.

A tévhitekkel ellentétben a kutyák nem a szükségleteik ellátását érzik ilyenkor veszélyben. Enni-inni bárki tud nekik adni, és bárkitől elfogadhatnák. Akár később másvalaki bizalmát is elfogadhatják, de addig nekik is jár a gyász érzése.

 

Mi a helyzet a spirituális oldallal?

Talán igaz. Sokan számolnak be természet feletti jelenetekről, távozó lelkekről, akiket a kutyák megéreznek, így talán ez is lehet az oka, hogy adott helyen várják vissza a gazdit. Ez ár mindenkinek személyes hit kérdése, bizonyítékok egyelőre nincsenek rá, se pro, se kontra. Egy biztos: egy gyászoló kutya látványa biztosan emlékeztetni fog saját érzéseinkre, ha elveszítünk valakit. A kutyák még olyan dolgokat, illatokat is képesek érzékelni, amiket mi sose fogunk, így hagyjuk meg neki a lehetőséget, hogy éreznek olyat, amit mi is.


Korábban már foglalkoztunk a témával:

Gazdis lett a meghatóan gyászoló kutya

Kutyagyász – létezik-e?

 

 

(kutyabarát.hu)

Forrás: dogtime

 

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...