Balázs Fecó felnőttként lett kutyatulajdonos, de azóta imádja a gazdi szerepet

Balázs Fecó felnőttként lett kutyatulajdonos, de azóta imádja a gazdi szerepet

2018 MÁR 02  |  Hasznos

Balázs Fecó közel 50 éve van a zenei pályán, életműve önmagáért beszél. Emellett kiváló, következetes gazdi. Vele beszélgettünk kutyákról, állattartásról, kultúráról. „Mind a zene, mind az állattartás, mind bármi más hűen tükrözi azt a kort, amelyben élünk.”

 

Mit gondolsz az ismert emberek példamutatásáról akár az állatokkal szembeni viselkedésben, akár más területen?

Egy kultúrában, ahogy viselkednek az állatokkal, az jellemző az emberekre is. Aki felmegy a színpadra: amit képvisel, amit előad, azzal már egy példát statuál. Minden ismert ember a saját egyéniségén keresztül máshogy közelíti meg azt, hogy minél több emberhez eljusson a mondanivaló. Még mindig nem titkolt szándékunk, ami már ugyan nem divat, hogy egy szöveg szóljon is valamiről.

Milyennek látod a mai magyar állattartási kultúrát?

Csak annyira ismerem, amit a szemem óhatatlanul is lát, például ha elmegyek egy lakótelep mellett. Sokan a körülményekhez képest nem megfelelő kutyát tartanak. Ez senkinek nem jó, sem a környezetnek, de legfőképpen szegény állatnak nem. A mai helyzetben nem hogy az állatoknak, de az emberek együttélésének sem felelnek meg azok a feltételek, amelyek manapság ebben az idegfeszült, anyagias világban vannak. Mind a zene, mind az állattartás, mind bármi más hűen tükrözi azt a kort, amelyben élünk.

Szerinted a kutya képes ebben a világban egy kiegyensúlyozó funkciót ellátni?

Biztos vagyok benne, hogy levezet bizonyos stressz-állapotot. A gyerekeknél pedig mindenképp fontos a nevelési szándék. Ha az ember megpróbálja a gyerekét egy bizonyos rendszerességre szoktatni az állaton keresztül: a gondozáson át a rendszeres sétákig, ezen keresztül sok minden fontos tanulható meg. Úgy gondolom, a család is alapvető tényező: számít, hogy ki mit kap otthonról, és hova nyúlnak a gyökerei.

Gyerekkorodban nem volt kutyád?

Sajnos nem, bár szerettem volna. Ismerőseim között nagyon sokaknak volt kutyája, de nekem a családi helyzetem mindig olyan volt, hogy nem lehetett felelősséggel kutyám.

Hogyan lettél mégis gazdi?

Amerikából hoztam az első kutyám, egy Lhasa Apso-t, de az egyik segélykoncertemen a szállodában patkánymérget evett, így még nagyon fiatalon elpusztult. Akkor úgy éreztem: vagy soha többé, vagy azonnal lesz. Megláttam egy hirdetést, hogy Szlovákiában valaki tenyészt Lhasa Apso-t. Így lett a második kutyám, Gipsy, aki szerencsére tizennégy évig mellettem maradt. Őt követte Fecus, a szintén Lhasa Apso, és a bolognese, Niko (bal oldali fotó), akit a feleségem hozott a családba. Egyikük 13, másikuk 15 évig élt.

 

És most?

Jelenleg egy kutyusunk van, Drazsé, aki most nyolc éves, és a fiamtól kapta a nevét. Ő egy welsh terrier, nagyon helyes kiskutya. Egy vidéki körutazásom során egy lovardában láttam először ilyet, és nagyon megtetszett. Úgy gondolom, valamitől vagy megszeret egy kutyát az ember, vagy nem: innentől lehet akár bullterrier, bullmasztiff vagy bármilyen más. Egy héten kétszer kutyaiskolába jártunk vele. Családon belül a fiam volt a vezér számára. Én ritkán voltam otthon, elsősorban amúgy is a családhoz kellett alkalmazkodnia.

Milyen gazdának képzeljünk el?

Ezt a kutyámtól kellene megkérdezni. Néha hangosan rá kell szólni, de én ezt vállalom. A családban a gyerekemmel szemben is én vagyok a szigorúbb, bár ezt sokan nehezen hiszik el.

 

Ők is szimpatikus kutyákat:

Karcsika sztár és igazi társ

A Jackass sztárja szerelembe esett egy perui kóbor kutyával, és csodálatos módon fogadta örökbe

Both Zoli: a vadállat befogó, akinek a szemében minden állat egyenlő

 

 

(Kutyabarát.hu)

 

Hozzászólás

Kutyabarát helyeink

Excellent Dog Training Center

Excellent Dog Training Center

Vas Gereben utcai kutyafuttató

Vas Gereben utcai kutyafuttató

Booker webes könyváruház

Booker webes könyváruház

Soproni Parkerdő

Soproni Parkerdő