Egy ritka humán szindróma hasonlóságot mutat a kutyák extrém barátságosságához

Egy ritka humán szindróma hasonlóságot mutat a kutyák extrém barátságosságához

2018 FEB 23  |  Hasznos

Amikor a barátságosságról esik szó, a legtöbb ember nem hasonlítható a kutyákhoz. Azonban az ún. Williams szindrómával élő emberek kiemelten barátságosan viselkednek az emberi interakciók során. Ennek kapcsán kezdték el vizsgálni, hogy az extrém barátságosság mindkét fajban ugyanarra a genetikai múltra vezethető vissza.

 

A Williams-szindróma, más néven a Williams-Beuren-szindróma akkor fordul elő, amikor a DNS egy körülbelül 27 gént tartalmazó része hiányzik. Körülbelül 10,000-ből egy embert érint, és speciális mentális és fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, beleértve a pezsgő, extrovertált személyiséget, a széles homlokot, hangsúlyos orcát, szívhibákat, esetekben némi mentális sérülést és a zene iránti erős affinitást – valamint a hihetetlen barátságosságot.

Baráti gének

A kutyák és a Williams-szindróma közötti kapcsolat első jeleit 2010-ben kezdték vizsgálni, amikor Bridgett vonHoldt evolúciós biológus és kollégái 225 farkas és 85 fajta 912 kutyájának DNS-ét vizsgálták meg. A genetikai állomány azon részeit keresték, amelyek azok során formálódtak, mikor a kutyák különváltak a farkasoktól.

Ekkor találtak rá az egyik génre, amely biztosan fontos szerepet töltött be a kutya evolúciójában. A genomnak ez a területe hasonló a kutyákban és az emberekben, és ennek a génnek a humán változata a Williams-szindrómában szenvedő emberekben a törölt rész közelében található.

Az új tanulmányban vonHoldt, a New Jersey-i Princeton Egyetem evolúciós biológusa és munkatársai közelebbről megvizsgálták  a WBSCR17 gén környékét. Először 18 kutya és 10 farkas barátságosságát tesztelték. Megmérték, mennyi időt töltöttek a kutyák és a farkasok 1 méteres sugarú körön belül, valamint, hogy milyen keményen dolgozott az állat egy puzzle doboz megoldásán.

A várakozásoknak megfelelően a farkasok kevesebb időt töltöttek az emberek közelében, és a puzzle dobozok megoldásán ugyanolyan keményen dolgoztak, függetlenül attól, hogy jelen volt-e az ember. Ezzel szemben a kutyák inkább az emberre koncentráltak, ahelyett, hogy a puzzle-ra helyezték volna a hangsúlyt, csak akkor törődtek vele, ha egyedül maradtak.

Míg kimondható, hogy a kutyák átlagosan barátságosabbak voltak, mint a farkasok, az egyének is mutattak változatosságot: néhány farkas és néhány kutya kiemelten barátságosan viselkedett. Amikor a kutatók 16 kutyát és a farkasok közül nyolcat külön elemeztek, felfigyeltek három gén variációra - a 2010-es tanulmányban kiemelt WBSCR17 génre és két további génre, ami szintén a Williams-szindróma régióban található. Különbséget tudtak felállítani: néhány génváltozatot leginkább a barátságos kutyákban és farkasokban találtak, míg mások gyakrabban voltak fellelhetők a barátságtalan állatokban.

- Bár a személyiségjegyek, mint a barátság valószínűleg több száz vagy több ezer gén hatására alakulnak, ez a három gén meglepően nagy szerepet játszik a szociális viselkedés szabályozásában - mondta vonHoldt. Amikor a kutatók további 13 fajtából származó 201 kutyában ugyanazt a három gént vizsgálták, a genetikai eltérések hasonló mintáit találták azokban a fajtákban, akiknek fajtájában az első számú jellemző a barátságos viselkedésük.

Különböző fajok, ugyanazok a gének

2009-ben egereken is hasonlóságokat talált Uta Francke kutató, aki korábban Williams szindrómás emberekkel is foglalkozott: voltak olyan egér egyedek, akikben hiányzott két gén, ők voltak azok, akik a legmagasabb szociális érzékenységet mutatták. Ekkor jutott eszébe a kutatónak saját kutyáját is megvizsgálni, aki szintén extrém barátságos volt.

Az ember és a kutya génállományának változásaiban tehát kimutatható újabb hasonlóság, ami valószínűleg meghatározza a Williams szindrómával élő emberek és a kutyák extrém barátságosságát is. Valószínűleg a háziasítás során is meghatározó volt a kutyáknak a farkasok közül való különválásában, majd későbbi kiválasztásában, hiszen ez biztosította az emberhez való első közeledést. A kutatók az akkori elemzésekkor még kerülik a barátságos szót, azonban biztos, hogy kulcs szerepet játszott ez a fajta génvariáció a két faj egymásra találásában.

A kutatók következő lépése az, hogy további háziállatokban is megvizsgálja a génállományt, hiszen mindenki látott már extrém barátságos „haszon”állatokat is, nem csak kutyákat.

 

Cikkajánló:

Génmódosítással a kutyák egészségéért

A kutyák és az emberek régebb óta barátok, mint azt eddig hittük

9000 éves leleteket találtak pórázon lévő kutyákról

 

 

(kutyabarát.hu)

Forrás: livescience

 

Hozzászólás

Kutyabarát helyeink

Kutymorgó Kutyaiskola

Kutymorgó Kutyaiskola

Terasz

Terasz

Poldi Vendéglő

Poldi Vendéglő

Határ étterem

Határ étterem