Szülők vs gazdák

Valóban létezik feloldhatatlan ellentét a gyermeket nevelők és a kutyatulajdonosok között? Nézzük meg a leggyakrabban felbukkanó problémákat, a két nézőpontot és hogy mi lehet a megoldás. A megoldás ugyanis sokszor teljesen egyszerű. 

#1 SZÜLŐK: A teleaknázott és „telerakott” közterület: parkok, járdák, játszóterek.

Természetes, hogy él a gyermekekben a vágy, hogy felfedezze a környezetét, szeretne szabadon bujkálni a bokrok között, szaladgálni a füvön. De mi történik ilyenkor? Két másodpercen belül megtalálja a legközelebbi kutya kakit és legjobb esetben „csak” belelép.

GAZDÁK: A kutyafuttatók kicsik, zsúfoltak, a kutyának pedig mozgásra van szükségük, nem lehet mindenhonnan kitiltani őket.

A legtöbb kertvárosi utcarészen már a házak előtti füves rést is bekerítik az utcán. Ha a kutya átlépi, és odakakil, az a baj, ha helyette a betonra pisil-kakil, akkor az a baj. A megoldás az angol wc-re szoktatás?

Megoldás: Tisztán, felelősen, megértően! A fel nem szedett kutyapiszok nem csak a kisgyerekes szülőket zavarja. A játszótér pedig a gyerekeké, ez nem kérdés. Azonban a szülők lennének legjobban felháborodva, ha gyermekeiknek nem lenne elég hely a mozgásra, játékra. Ugyanezt érzik a gazdák is. A megfelelő nagyságú zöldterületekkel, az elválasztott terekkel és a kutyapiszok felszedésével megoldható a békés együttélés.

#2 SZÜLŐK: A póráz és annak hiánya is ijedséget okoz, nem tartják tiszteletben, ha valaki nem kíván barátkozni.

A póráz körbetekeri a gyereket, elgáncsolja. A gyerek, ha fél, ha nem akar kutyázni, akkor ne legyen kötelező.  

A „de hát nem bánt” vagy a „csak játszani szeretne!” típusú felkiáltásoktól sokan a falnak mennek.

GAZDÁK: a kutya engedély nélküli simogatása, nem kívánt barátkozás ugyanúgy élő probléma.

Sokan pórázon vezetik a kutyát, cserébe viszont elvárják, hogy se felnőtt, se gyerek ne akarja babusgatni engedély nélkül, aki a póráz miatt még csak menekülni sem tud.

Megoldás: kérdezés nélkül soha! Még a kutyás szülő többsége is szorosan a gyermeke mellé áll, ha idegen, szabadon lévő kutya tart gyermeke felé, ha gazdás, ha nem. A gazdák többségét pedig leveri a víz, ha a gyerekek kérdezés nélkül odamennek a kutyákhoz, még akkor is, ha a kutyának nincs gondja az idegenekkel, gyerekekkel. Miért? Mert bármilyen információ állhat a háttérben, amit csak a szülő vagy a gazda tudhat. Kész a baj, a hibás pedig „természetesen” mindig a kutya.

Az ebtartási rendeletek pontosan szabályozzák, hol, kin és hogyan kötelező használni a szájkosarat és a pórázt.

#3 SZÜLŐK: a kutyát tartó emberek nem ugyanazokat a higiéniás szabályokat tartják fontosnak

Egy kutyás otthon nem lehet makulátlan, és az ott élő állatok is előjogokat élveznek az odaérkezőkkel szemben.

GAZDÁK: a szülők azt szeretnék, ha a kutyák kopaszok, nyáltalanok, sterilek és repülni tudó állatok lennének

A szülők sokszor nem veszik észre, de a gyerekeket legtöbbször szintén nem a higiénia övezi.

Megoldás: Mindent módjával! Családon belül le kell fektetni a szabályokat! Minden kutya kibírja, ha a szülő kérésére nem megy be abba a szobába, ahol a gyerekek játszanak. A szülőknek pedig meg kell érteniük: egy kutyának vannak testi adottságai és szükségletei, az élettérre vonatkozóan is. Egy gazdának is visszataszító lehet az édes gyermek megrágott majd a tányérra visszaköpött ételmaradéka, amin a szülőknek talán már a szeme se rebben. Soha ne felejtsük, milyen volt gyerek és kutya nélkül, csak emberek, egymás között! Tiszteljük egymás igényeit, de csak ha értelmezhető igényekről van szó.

#4 SZÜLŐK: a rossz kerítés, a szüntelen kutyaugatás vita forrása

Sokan érzik úgy, hogy hiába laknak kertes házak között, hiába a jó levegő, a séta egy rémálom. A kutyák eszüket vesztve ugatnak, ahol rossz a kerítés, ki is dugják a fejüket és vicsorognak. A gyerek és a kutya együtt sétáltatása még nehezebb, sokszor az úttestre kényszerülnek. A délutáni pihenő alatt is sokszor rekedtre ugatja magát a szomszéd kutya.

GAZDÁK: legtöbbször a gyerekek hergelik a kerítés mögötti kutyákat, vagy össze-vissza etetik őket.

Ártalmas és veszélyes, ha a kutyát kerítésen keresztül simogatják vagy etetik. Sokszor pedig a szülők engedik, hogy a gyerekek hergeljék a kutyákat.

Megoldás: nevelés és példamutatás mindkét oldalon! Ha otthon vagyunk, tiltsuk a hosszas ugatást, ne engedjük, hogy unalmában ugasson a kutya. Ha egyedül nem tudjuk erre szocializálni kedvencünket, kérjük szakember segítségét, vigyük kutyaiskolába. A jól megépített, „kutyabiztos” kerítés pedig nem csupán a járókelők biztonságát szolgálja, de azt is megakadályozza, hogy négylábú barátunk egy óvatlan pillanatban meglépjen.

A szülők felelőssége, hogy gyermekük hogyan bánik az őt körülvevő állatokkal és emberekkel. Amíg kiskorú a gyermek, addig tetteinek felelőssége nagyrészt a szülőt terheli. Ne felejtsük el: ahogy mi viselkedünk a kutyákkal, úgy fognak bánni velük a gyerekeink is, hiszen minket tekintenek példaképüknek, lemásolják viselkedési mintáinkat, azt tekintik helyesnek és elfogadhatónak. Mindig mutassunk jó példát, és tiszteljük a másikat.

#5 SZÜLŐK: a gyerek fél a kutyáktól, de annyi van belőlük, hogy képtelenség nem találkozni velük, nem választhatják meg, hogy akarnak-e „kutyázni”.

A szülők gyakran érzik úgy, hogy szinte kötelező szeretni a kutyákat, nem tudják elkerülni a találkozást, ha nem az utcán, akkor a buszon „tartja sakkban”.

GAZDÁK: a gyerekeket a kutyák ellen hergelik a szülők, téves információkkal riogatják őket

Ugye mindenki hallotta már, hogy: ne nézz a szemébe, mert megtámad, ne menj hozzá közel, mert átmászik a bolha, ne simogasd meg, mert, beteg leszel. Ezek pontosan egy dologra jók: megfélemlíteni a gyerekeket.

Megoldás: mindenki legyen tisztában a másik féllel! Nem kell meghunyászkodva járnunk kedvencünkkel, de szem előtt kell tartanunk, hogy másnak a miénk nem kedvence. A félelem legyőzését pedig nem lehet erőszakosan erőltetni, meg kell várni a nyitottságot a másik fél részéről.

Szülőként pedig jobb, ha nem nyugszunk bele, hogy gyerekünk úgy éli le az életét, hogy fél a nem emberi élőlényektől. Ezt a félelmet, akarva, akaratlanul is továbbadja majd az ő gyerekeinek, és talán hatalmas élményektől fosztjuk meg.

Nem is tűnik olyan bonyolultnak: a megoldás: gondolkodjunk más fejével! Érdeklődjünk, legyünk nyitottak a másik gondolatai, érzései iránt, és feltétlenül tiszteljük azokat. Rengeteg élő példa van kutyás szülők személyében, akik mindkét lényt képesek szeretni, nevelni, jó irányba terelni.

Egy jól nevelt kutyát és egy kutyákat tisztelő gyereket sokkal szívesebben látnak mindenhol.

 

Minden, ami gyerek:

Kutyaszerződés – az előrelátó szülő és gyermeke közötti megállapodás

Veszélyes kutya vagy felelőtlen szülő?

 

 

(Kutyabarát.hu)